Kényszerbagoly

Mi magyarok szeretünk siránkozni, még  nemzeti himnuszunk is a balsorsban jelöli meg  történelmi  hányattatásaink okát. Ezen szemléletnek a jobboldal módfelett örül, és -meg nem erősített hírek szerint- Hoffmann Rózsa már el is rendelte, hogy a balsors szóösszetételének előtagját első elemitől kezdve vastagított fekete betűkkel nyomtassák a tankönyvekbe, valamint  a -családi tiltakozás és strasbourgi jogorvoslati kérelem ellenére- még mindig Klebersberg Kúnónak nevezett műintézmény állítólag  be is építette  a meditációs órák egyentananyagába az 5.0 alaptörvénybe kerülésre is esélyes rendelkezést.

Jelenleg azonban nem az 5,0-val szeretnénk foglalkozni, hanem a nemrég született kistestvérkével, a gránitot már csak hírből ismerő 4.0-val, amit a magát  -ó balsors- magatehetetlennek ítélt Janó aláírásával szentesített. Mint tudjuk ebbe az okiratba visszaszuszakoltak minden olyan rendelkezést, amit előzőleg Sólyom, a ha-hangjára talált magyar ifjúság, az ellenzék, a Velencei Bizottság és Brüsszel kifogásolt az alkotmányos demokrácia védelmében fellépve. Az ajándékcsomagot bontogató alkotmánybírók  szép masni helyett gúzsba kötésre leltek  a kétharmadot Michael Flatlay-ként vezénylő Kávé (Kedves Vezető) jóvoltából, aki mint tudjuk, nem sztepp, hanem pávatáncos. Míg csak táncol, nincs is baj, de Brehm "Az állatok világa" című örökbecsű munkájában felhívja a figyelmet, hogy nevezett madár "hangja ördögi", tehát jogos az  a zoológiai következtetés, hogy minél ritkábban ragadtatja magát hangicsálásra, az a környezetének (értsd alatta az egész pagonyt) annál jobb. A hazai beszédírók nyilván nem olvasták a művet (bocsi, igazán sajnálom az állásvesztést), de a brüsszeliek szemmel láthatóan igen, különösen Viviene Reding, aki nem kalapjára szeretne egy tollat a madár ékességéből, sőt nem is bulldogként üldözi a tollászkodót, hanem úgy látszik vagy Brehm-et, vagy a tisztségével járó feladatokat jól ismeri. Azt még a hazai kiskakasok  is tudják -bár fő tevékenységük az ízléstelen karaktergyilkosságban merül ki-, hogy Reding az alapvető jogokért, igazságügyért és állampolgárságért felelős uniós biztos, a bizottság alelnöke, és így nem kedvtelésből, hanem minden uniós polgár (mi is azok vagyunk) iránt vállalt szent kötelességből  védelmezi a demokráciát.

Azt gondoltam, engem már nem könnyű zavarba hozni, de most -bevallom- teljességgel sikerült! Írásos dokumentumom van róla, hogy elsőként tiltakoztam Thorbjorn Jaglandnál, a norvég Nobel-bizottság elnökénél, amikor október 12-én Oslóban bejelentette, hogy a 2012-es Nobel-békedíjat az Európai Unió kapta az európai kontinens békés fejlődésében, a demokrácia és az emberi jogok elterjesztésében játszott meghatározó szerepéért, és nem a békemenet.  A díjat a három legfőbb uniós intézmény vezetője - Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, valamint Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke együtt vehette át. Tiltakozásommal egyidőben felkértem Áder János urat, alkotmányunk védőjét, hogy képviselje kezdeményezésemet az említett szervezetnél. Momentán még nem kaptam értesítést, hogy hol tart az ügy, de nem is tudom, nem kellene-e felhívnom Janót, hogy mégse írja alá ezt a levelet (ha azt már aláírta). Bizonytalankodásom oka a békemenetesek "civil honvédő hadseregének" (CHH) hadrendbe állítása, az a nagyformátumú szellemi honvédelem, melynek célja, hogy megvédjük magunkat magunktól, vagyis az Európai Úniótól. A militans békemenetesek "civil etikai megmozdulásának" megálmodója az a nemfideszes, szigorúan civil, fideszes Csizmadia László, akinek szervezete ellentüntetést hívott a Lendvay utcába, megregulázni a rakoncátlan ifjakat, akik kollégiumnak nézték a  székházat, majd békésen garázdálkodtak. Ott történt, hogy a savas bácsi verbális savval, a szőke szenátor jobbján Kocsissal, először süteménnyel, (mely házi, de pont úgy néz ki, mint a bolti vaniliáskarika, tudják Schitt szeméről) majd feljelentéssel kényeztette el a focirajongóktól körbevett nevetőket. A békésnek nem mondható békemenetesek molinója "Boldog Ünnepeket" kívánt. Szédüléses panaszaim elhatalmasodása közben, néztem a Kedves Vezető nyilatkozatait: szabadságharcról, békemenetről, hóban kiskutyáról, rezsicsökkentésről, és elhatároztam, hogyha minden átlag amerikai megengedheti magának, nekem is pszichológus után kell néznem. Persze nálunk ez sem úgy megy mint szövetségeseinknél?, jelentős időcsúszásban volt az agybűvölő, igy várni kellett. A könyvespolcról leemeltem Karl Ludvig Bühler könyvét és belelapozgattam az aha-élményt taglaló tanulmányába, ebben kifejti, hogy ez nem más, mint a megoldás váratlan, intuíción alapuló felmerülése problémamegoldás (gondolkodás) során, vagy egy addig nem értett probléma hirtelen megértése. Na, több se kellett nekem! Megspóroltam a vizitdíjat, már csak kabátfelvétel közben vetettem  pillantásomat egy szétnyitott Wolfgang Köhler munkáját elemző jegyzetre, ahol szemléletes rajzok mutatták, hogyha a csimpánzok el akarják érni a narancsot banánt ketrecükben hihetetlen cselekvéssorok kivitelezésére képesek. Hazafelé a szép napsütésben azon gondolkodtam, hogy mégse kellene ennyire a közvélemény kutatókra hagyatkozni, mert ha az a mélyen hallgató 50% olyan reménytelen lenne, nem hordanának ezek össze hetet havat. De vissza az aha-élményhez, és a CHH-hoz:

A hazai sajtó szinte minden orgánuma megemlékezett a kormányzópárt huszonöt éves jubileumáról, így mi is tisztelgünk, és meghatottan emlékezünk arra a rögös és kátyúkkal teli útra, mely a túlérett narancsosokat a "Csuhások! Térdre, imához!", valamint II. János Pál "cápalátogatási" lelkületétől a Katolikus Egyház felmagasztosult híveivé nemesítette. A frissen közzétett  2011-es népszámlálási adatok alapján a karióti csókból és összeborulásból az egyháznak jóval több pénze, de sokkal kevesebb híve lett. A magát katolikusnak vallók száma 1,7 millió fővel csökkent, és erre a 30%-os fogyatkozásra igen vérszegény magyarázat az a három nap, mely alatt az online válaszolóknak jelölni kellett a római vagy görög katolikus irányultságukat is (az október elsejével induló ilyetén fogas kérdést, az egyház tiltakozására, október negyedikén, szimpla katolikusra cserélték). Az adatok elemzése  arra is rávilágított, hogy az érintettek túlnyomó többsége a papíralapú válaszadás lehetőségével élt. Az egyházak és kiemelten a katolikus egyház felé csordogáló pénzt közvetlenül nem veszélyeztetik a KSH adatai, mert a jobbraáttal felbuzgó déligyümölcsös vonzalomnak az alapjait nem feltétlenül a "fellegekben" kell keresni. Az ügynökbotrányban mélyen involvált  püspöki kar szocializmusban is regnáló része, saját szeplős múltját gyűlölve, a történelmi és nem krisztusi hagyományoknak megfelelően a rendszerváltás kezdetétől  erősen jobbra húzott. A burkoltnak sokszor nem tekinthető nyájterelgetést felismerve iktatták magukat az évezredes gépezetbe a Saulból Pállá érett ifjak, különösen a fájó 2002-es vereség után. A polgári köröknél is hatékonyabbnak bizonyultak a parókiakörök, melyeknek működtetéséhez sűrű zászlóátadások, és legalább a választásokat középtávon megelőzően, ismert politikusi arcok vasárnapi szentmiséken való feltűnése szükségeltetett.

Azt még csak értem, hogy a narancstengerben úszkáló őrnaszád túlméretes hajóágyúja elszabadult, és a Kedves Vezető (Kávé) kapitányként a szócsövet, a kormányt és a gyutacsot nem tudja egyszerre kezelni, -pláne jobbkéz nélkül-, így körbekartácsol mindent ami él és mozog, de azt nem értem, hogy az ellenhajó a kikötőből való kifutás után, miért húzza fel rögtön a fehér zászlót, és miért indul az ámokfutó megfékezésére mentőcsónakokkal, amikor egy jól felszerelt tűzoltóhajó is rendelkezésére állna.

Ha nem lett volna a három köztársasági elnökkel odébb lezajlott előregisztrációs fülkeforradalom, még azt hinném, hogy iszonyú fifikás az ellenzék, azért halmoz hibát hibára, hogy megtévessze a kétharmadot, nehogy az 5.0-ba véssék a közös jelöltek kasztrálását vagy effélét. De nem, a kicsi szürke agysejtek ugyanúgy nem mocorognak, mint akkoriban a magamagát felszalámizó és mindent elbaltázó SZDSZ-nél, és  méltó társánál az azidőtájt egyre jobban eliszaposodó MSZP-nél. A rendvédelmisek bohócforradalmának hajnalán új, fényes szelek fújtak, a rezsicsökkentés bűvszavától még nem delirált a jónép, miközben bambán fizeti a tranzakciós adót, a megemelt áfát, a kalapomat és a benzint. A tehetségkutatókon,  valóságshow-kon és a csapból is folyó sok Kávén eltompult sokaság manapság azt sem veszi észre, hogy a rezsicsökkenéssel visszaadott morzsák előtt elvitték az összes búzát malmostól, de ez az összefüggés sajna már túl bonyolult nekik. A bohócforradalomból kinövő Magyar Szolidaritás Mozgalom éleseszű vezetője már  2011-ben jól látta, hogy elérkezett az idő valamiféle ernyőszervezet megalakítására, mert ezt kényszeríti ki az új választási rendszer, az átszabott szavazási körzetekkel, a besárgított választási bizottsággal, a külhoni magyarok belhoni választójogával, a hihetetlenül alacsony részvétel esetére is megbuherált kétharmados lehetőséggel. Majd ha helyrebillen a köztársaság, akkor lehetett volna akár új választással bíbelődni a részleteken.

Aki bújt, bújt, aki nem, nem. Megyek! Mendemondák szerint ez a kedvenc társasjátéka a gigaminiszternek, miközben jóarcokat keres. Értette ő, nagyon is, hogy elődje az élemedett, addig-ameddig  neves professzor, azért repült vissza a helyi rétekre, mert túl önállóan kezdett működni az agya -szegény, anatómusként a központi idegrendszert kutatta- és mint afféle művelt ember, szerette a zenét, ebből következett, hogy önállóan akart dönteni az Operaház főigazgatói posztjáról. A Kedves Vezető (Kávé) felvonta a szemöldökét, így a helyébe léphetett -a relativitás elméletét figyelembevéve- ifjúnak nevezhető titán, Kávé lelki gondozója. Gyorsan megbarátkozott állami titkári pozícióban lévő beosztottjaival; a Símaarcúval, aki egy nyár alatt úgy kisöpörte, összevonta és összekeverte a magyar egészségügyet, hogy a nyaraló újságírók és ellenzéki politikusok észre sem vették. Sokuknak még mindig nem esett le a tantusz, hogy a másik beosztott; a retusált Vaslady, csak a szomszéd partitúrájából dolgozott, amikor GyEMSZI helyett Klébersberget alkotott, és egy akolba terelte az iskolákat, mint Szöcske a kórházakat. És itt utalunk vissza nyomozásunkban az anatómus zenei vonzalmára, aki szerzőnek hitte magát, pegig a mester nagyságrendekkel feljebb ihell. Ezért  nem jelent problémát a Szőcs-Hoffmann csere, és ezért kapaszkodik oly sikeresen a mindent végrehajtó egészségügyér. Nem akarjuk állítani, hogy a NEFMI-ből nemesült EMMI ipi-apacs kinevezési gyakorlata, nagyon sikeres, de az biztos, hogy a jóarcok nem akarnak összejönni. (A tragédia maga a rendőrség dolga, de az Istenért, írjuk már úgy; feleségét és ismerőseit félrevezette, mert a látszat az volt, hogy példás családi életet élt. Mert ugye a család mellett 6 éve létező barátnő még a szájkeresztény Magyarországon sem példás.)

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Krisztus feltámadásának szól az alleluja, és reméljük idén anyaszentegyházunk "feltámadásának" is, amikor Ferenc  -a szegények pápája-  az európai keresztény gyökerek helyett a jézusi keresztény alapokhoz tér vissza.

A kalendárium jeles napjait népszokások teszik szinesebbé, és nincs olyan vigadalom, mely ne szolgáltatna okot gyermekeink megajándékozására. Nem mindegy azonban milyen játékokat vásárolunk a nebulóknak.  A Nagy Nemzeti Húsvéti Játékteszt segít eligazodni nehogy bóvlira adjuk ki sárgacsekk adótól megmentett HUF-funkat.

Hóbagoly=vételre nem ajánlott; könnyen lerángatható, csak csettintésre huhog, naftalinszagú a tollazata.

Pici Ludas Matyi=vételre nem ajánlott; könnyen lemosódik róla a festék, pocakosodik és kiderül, hogy csak álcázott Döbrögi.

Őrnaszád-vízijáték=vételre nem ajánlott; körbe-körbe forog, állandóan durrog, hamar elsüllyed, veszélyes.

A király meztelen=vételre nem ajánlott; ha nem érti a gyerek, azért, ha meg érti, úgyse veszi (be).

Feltámadó Lázár=vételre nem ajánlott; szemnyitásra világít, profán, túl drága.

Keljfeljancsi=vételre nem ajánlott; hiába mondod, kiabálod, hogy: "kelj fel Jancsi", meg se mozdul, meo során kiderült, hogy belül üres.

                              (a kép illusztráció, nem hibás termék, hanem aranyos)

A tények: tegnap dél óta esett a hó, nagyon fújt a szél (100 km/óra), hótorlaszok alakultak ki, katasztrófahelyzet állt elő. A hatóságok reagáltak. Pintér Sándor ma délelőtt 11 után adott ki riasztást. Rengetegen rekedtek az autópályán, vonatokon, buszokon, volt, akinek se fűtése, se étele, se üzemanyaga nem volt. Sokan tegnap délután óta a kocsijukban várták a segítséget. Az időjárás természetesen a mentést jelentősen nehezítette, mert a felmentők nem juthattak könnyen a bajban lévőkhöz. Az érintettek legalább releváns  információkat vártak. Sokan panaszkodtak, hogy nem kaptak. Hm. Az osztrák határt átlépve, mintha más dimenzió kezdődne, írta a kisalfold.hu. Hmm. A Zoltán néven bejelentkező netező képeit érdemes megtekinteni. Ő azt mondja; "A határon átlépve szuper. Biztos ott kevesebb és inteligensebb hó esett." Hmmm. Pintér és Bakondi elégedett a mentéssel, az időjárást és az autósokat okolják. Hmmmm. Külföldön is hír lett a magyar ítéletidő.  Hál'Istennek megérkeztek az osztrák hókotrók, Két mobilcég minden telefontulajdonosnak a következő sms-t küldte: "Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe! Belügyminisztérium". Én az üzenetet az Egyenes beszédben  előbb hallottam, mint ahogy megkaptam az adás után kb. egy órával. Hmmmmm. Szerencsére nem vagyok az utakon. A gépjárművemet nem tartom a lakásban. Ezek után a székemből is óvatosan szállok ki. Kálmán Olga kérdéseire Pintér érdekes válaszokat adott. A legizgalmasabb arra a kérdésre érkezett, hogy a három nagy mobilos közül az egyik nem sms-ezett. Válasz: Mindenki maga dönti el, hogy akar-e együttműködni olyan szolgáltatóval, aki, ha bajban van, nem tud/akar (nem emlékszem pontosan a szóra) segíteni. A legnagyobb szolgáltató az állam, én is, mi is ezt mondjuk. Ki akar még együttműködni velük? 

fr

Ma késő este fehér füst szállt fel a Sixtusi Kápolna kéményéből: "Habemus papam"! A 76 éves argentin bíboros, Jorge Mario Bergoglio jezsuita szerzetes volt, Szent Ferenc nevét választotta pápaként, és így  Ferenc néven foglalhattuk imáinkba -kérésének megfelelően- mielőtt  "urbi et orbi" áldást osztott volna, erre a nagyon nehezen szerethető világra. A szegények bíborosa volt, és okkal reméljük, hogy a szegények pápája  lesz. Olasz apja által választott hazájában szembeszállt a politikai hatalommal- nem azért, mert abból túl keveset kapott- hanem mindig az elesettekért és a Tanításért-. Sokan mondják, hogy konzervatív, de a mai zavarosfejű időkben divat összekeverni a következetességet a bigottsággal. Mesélik, hogy tömegközlekedéssel utazott Buenos Aires utcáin, és a "mennyben" is jól érezte magát túristaosztályon. A XXI. század egyik legnagyobb egyénisége II. János Pál nevezte ki évszázadunk születésének évében bíborossá.

A pápát üdvözölték a világ vezetői és farizeusai is. Rövid hallgatás után köszöntötte Őt,  Cristina Fernández de Kirchner argentin elnök, akivel oly sokszor került komoly összeütközésbe a korrupciót és a szegények iránti érzéketlenséget ostorozva. Az elsők között gratulált a soha meg nem választott kisebbik iker, a KDNP is. Érdemes szó szerint átvenni az Index által is idézett sorokat: "A kereszténydemokraták örömmel értesültek arról, hogy megválasztották a Katolikus Egyház új vezetőjét. A sok szempontból lelki válságát is élő Európának, illetve az egész világnak nagy szüksége van egy minden körülmények között tiszta erkölcsi útmutatást adni tudó hangra". A pápa személyes karizmája mindig is fontos volt - hangsúlyozta a KDNP, megjegyezve: "olyan egyházfőre van szüksége a világnak, aki igazi erejét a szerénység nagyságával mutatja meg a világ sokszínű lakosságának". Első olvasatra a ferenci életrajz alapján a "szegénység nagyságával-t" olvastam, de rájöttem, hogy a jókívánság sokkal megfontoltabb, mint én gondolom. Biztos vagyok benne, hogy az első órák imádkozó öröme után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak eszébe ötlik az új pápát -aki mint hallottuk olasz származású- meghívni némi madárvadászatra, illetve emlékmű avatásra a  Vértesbe, és a diplomáciai kapcsolatok fejlesztése érdekében esetleg megajándékozni egy gyönyörű ZKK 600-sal, vagy méginkább egy VO Falcon Edition-nal. Ferenc rögtön átfogó képet kaphatna a hangadó hazai humanitáriusok (nem bírtam ellenállni az alliterációnak) lelkületéről.

Matolcsy György a NGM minisztere hihetetlen munkabírású ember. Amikor más sírva-nevetve (attól függ..) csomagol, és az amerikai filmekből ismert papírdobozokba rámolja motyóját a kivételes Jobbkéz még mindig alkotott, és papírra vetette Matolcsy György MNB elnök új munkaköri leírását, melyben  elnöki jogkörbe utalta a dolgozók  felvételét, felmentését és javadalmazását. Mivel egy percig sem téveszti szem elől magát, tudta, hogy megbizható emberbe helyezi bizalmát.

Első munkanapján sietve visszavonta az addigi alelnökök szinte valamennyi jogkörét  és nemzetközi barométer figyelő feladatokkal látta el őket, két okból is: az időjárás jelentés majdnem olyan misztikus számára mint a tözsdei, és az előbbi még adóköteles is lesz. Ennyi büntetést meg csak megérdemelnek a végre kiebrudalt offshore-lovag szárnysegédei. Ezután frissen érkezett szakácsával felsorakoztatta a dolgozókat, a magával hozott geológus kijelölte a törésvonalakat, és a szemlesütve átadott listák alapján kirúgott vagy száz bankost. A maradóknál  szemrevételezte a kilógó alsógatyákat és a főnöki (Kedves Vezető=Kávé) utasításnak megfelelően, a narancssárga ruhadarab szintén kidobási indokot jelentett. Az épületet bejárva örömmel látta, hogy az emberek íróasztalai fölötti polcokról a szemétkosárba kerültek Platón, Adam Smith, John Maynard Keynes, Paul Krugman munkái és helyette a "Magyar tündérmesék", "Ugrik a kistigris" és  "A magyar genetika szárnyalása" című művek sorakoznak. Néhány osztályvezető fiókjában a "Testfestés művészete" legújabb kiadása is fellelhető volt, de olyanok is akadtak, akik a biztonsági őrök által elkobozott tubákosszelencében a gyerektől ellopott piros pontokat gyűjtögették, némi ferrobond társaságában. A női munkatársak asztalain feltűnő helyet foglaltak el a családi fotók, de néhány kolleganő asztalán a híres genetikus legújabb munkája volt ronggyá olvasva, borítóján nagy betűkkel: "Merj gyermeket vállalni 40 felett is"!

"Érted haragszom én, nem ellened, nosza szoritsd meg a kezem"....A Kossuth térről (így hívják még?) a regnáló rezsim által kipaterolt József Attila gyönyörű szerelmes versének címadó sorait sokszor citálják, de az idézethez legalább  hozzátennék a teljes gondolatiságot tükröző második részt is. 

A fentiek jutottak eszembe, amikor elfogott a pávaméreg -akarom mondani- a pulykaméreg, az alaptörvény 4.0 gránitvésésére tapasztalt hazai politikai reakciókat figyelve. Odáig rendjén volt, hogy az írni, olvasni tudó civilek és ellenzéki pártok is felismerték, hogy itt valami kapitális disznóság készülődik: a jogkörétől megfosztott alkotmánybíróság és a piti kormánypárti érdekeket alaptörvénybe döngölő pofátlanság profiság oda vezet, hogy a napi rendszerességgel pattingatott műgránitot, velünk együtt, betonszarkofágba zárják. Azért hangsúlyozom, hogy írni, olvasni tudók, mert a Lendvai utcánál ordenárén ordítozó békemenetesek ezen alapismereteknek kizárt, hogy birtokában lettek volna. Akik eddig nem tudták, hogy a béke szó is az új, egyre bővülő orwelli szótár egyik alapszava, most premier planban megtapasztalhatták. A főleg szépkorúakból álló torzultarcúak ( a honi idősödő korosztály törpe kisebbsége), savleöntéssel  fenyegetőzött, rasszista káromkodással éltették a "békét" és fütyülték ki az általuk tán fel sem ismert szavakat, melyeket a Kedves Vezető (Kávé) hajdanvolt énjétől idéztek a polgári engedetlenség tiltakozási módszerét választó fiatalok.  A tiltakozás komilfó voltát nem kisebb, bocs nem nagyobb, személyiség szentesítette, mint Kávé, a kordonbontás Chuck Norrisa. A lakatosiparban végrehajtott gmk (gazdasági munkaközösség= kádári fogalom) tevékenységét a bíróság feddés nélkül hagyta, mivel annak társadalmi veszélyessége elhanyagolható volt. A diákok sem randalíroztak, a székházhoz  még csavarkulcsokat sem vittek, csak papírt és ceruzát.

Legott megszólaltak  az egyensímaarcú jobboldali, tapasztalt alkotmányjogászok is, és sajnálkozásukat fejezték ki, hogy a kritikák ily késve, és nem a parlamentben hangzottak el, pedig az elmúlt két év ékesen bizonyította, hogy a kétharmad a törvényalkotásban az önmérsékletet karthauzi szerzetesi szintre emelte, és az ellenzék észrevételeinek mértékadó részére néma, de igenlő főhajtással válaszoltak. Persze a vérmesebbek és az alaptörvényben nem oly pallérozottak, mint pl. Debrecen első embere  Bajnai-gárdát (mit sugalmaz az utóbbi szó, a nyertes abbahagyhatja az olvasást) kiáltott, a tett helyszínén házi, frissen gyúrt albert kekszet  kínáló szenátor asszonnyal pariban.