Kényszerbagoly

Miközben idehaza lassan mindent elárszt  a Balog, Kerényi, Fekete, Vidnyánszky-féle hordalékos, kétharmados áradat (fogalmazás az árvízi aktualitásnak megfelelően), eközben az Egyesült Királyságban kevesebben mint egytucatnyian óriási kulturális sikert értek el az ottani "Csillag születik" vetélkedőn. Pedig nem tüntette ki őket a tojásos miniszter, mint  Petrást, bíztatást sem kaptak néhány nemzeti mutyitrafikbolt formájában, mint a valaha tehetségesnek hitt Biodíszlet Tamás, és nem kísérelték  meg a lehetetlent, hogy a duracell nyusziként magát lájkoló Petőfi-imitátor dicsfényében sütkérezzenek, mint Vidnyánszky. Feketéről már külön nem szólok, mert ő ugye túl sötét.

De a honi művészeti miliő ecsetelésénél muszáj visszatérni még egy-két szóval a lajbishoz, mint szemléltetőeszközhöz, mert annyira jellemző, hogy mivé lesz a tehetség, ha kifelé hétrétgörnyed, befelé meg az ego és hatalomvágy telhetetlen étvágya miatt pukkadásig feszül. Alföldi, aki nem maga választotta az ellenfél szerepét, naggyá tette a Nemzetit, és a Nemzeti naggyá tette őt. Az évek során színészként és rendezőként is egyre magasabbra jutott a Parnasszus hegyén. Rendezéseiben -ahogy a színre vitt művekben is-  az írói-rendezői mondanivalót mindig jól szolgáló formában jelent meg a szexualitás. Utolsó dunaparti rendezésében a Mephisztóban a legnagyobbak közé emelkedett. A lajbis félútról csúszik gyors ütemben seggen lefelé a hegyoldalon, utolsó lendületet adó műremeke Georges Feydeau: Bolha a fülbe című élőadása. A darab eljátszásával büntetett színészek a rendezői koncepciónak megfelelően harsányan trágárak, két fütyilengetés és mellmarkolászás közben a kuplerájjá avanzsált Európai Uniót fikázzák. Szegény lajbis valamit nagyon félreértett, nem attól lesz valaki művész, amit a lába között hord. Üzenjük a debreceni  városúrnak, felpattanhat kedvenc motorjára, viheti vissza a lajbist, itt Budapesten ma tényleg nagyon meleg van, 30 fok!  A cívisvárosba való visszatérés előtt használják fel a POSZT-on állítólag nyerhető két jegyet a Stuttgarti Operaház-ba, Hector Berlioz: Faust elkárhozása című előadására.

Szóval, az Európai Unió mi is vagyunk, ahogy az az Egyesült Királyság is. A kapuk szélesre tárva, a Britain's Got Talent tehetségkutatóban; csak a tehetség számít, no és a nézők szimpátiája. Nagy-Brittánia lakói érthetőbb leckét adtak a mélyről fakadó demokráciából, mint a német közszolgálati tv, ezért nyírják ott 500 éve a füvet, ezért nem kell nekik alkotmány. Persze ezt nem mindenki értheti, nekik szól a WDR gyermekműsora. Mi pedig gratuláljunk a brit alattvalóknak és elsősorban a fantasztikus  Attraction árnyszínháznak, minden tagjának külön-külön, és vezetőjüknek Szűcs Zoltánnak. Sok sikert, sok pénzt, de elsősorban sok boldogságot!

Nyugtalanító hírek, tőlünk északabbra és nyugatabbra súlyos az árvízi helyzet, nálunk a hét második felére várható a dunai árhullám tetőzése. Az ország érintett területein megfeszített küzdelem folyik, hogy a gátakat megerősítsék. Ha baj van, ne hívja a tűzoltóságot, a bohócforradalom óta törölték az orwelli szótárból, katasztrófavédelem lett az assszonyneve. Önkéntelenül eszembe jut, hogy a hóhelyzetnél is az volt a baj, hogy Kávé (Kedves Vezető) nem volt itthon. Most mihez tartás végett előre bejelentette, hogy külföldön ünnepel.  A  szívem összeszorult a gondolatra, hogy, de nem. A neten tódulnak a hírek, hogy Tarlóssal, Pintérrel, Bakondi Györggyel ott áll a vártán ő maga is. A négy testőr. És az egyik portál tájékoztatása szerint "szemmel veri a Dunát". Nekem mindegy, hogy ő miben hisz, vagy nem hisz, mivel próbálkozik, turul vérével, vagy szépasszonyok belvárosi imacsoportjával, csak legyen "pénz, fegyver, paripa", ez pedig rajta múlik a mai Magyarországon egyedül. A védművek állapotáról aggasztó hírek keringenek, tegyék meg ami még megtehető, de haladéktalanul. Kevesebb odafigyelést a PR-ra, a Viktor Otthont élelmiszerrel meglátogató miniszterelnök-feleségre, és többet a rászorulókra! Habár ebben a szemmel verésben lehet valami, mert most olvasom, hogy hamarosan visszafelé folyhat a Mosoni-Duna. A sógorok úgyis sok borsot törtek az orra  alá az utóbbi időben demokráciavédelem címén. Kérdés meddig bírja nézéssel...

Ui: Szerkesztőségünk most kapta a hírt (jól hangzik mi?), hogy a Honvédelmi Minisztérium drónokat-pilóta nélküli repülő- vetett be az árvíz elleni védekezésbe a táti polgármester kérésére. Kérdéseim a következők;1. Honnan tudta a táti polgármester, hogy nekünk még drónjaink is vannak? (én se tudtam) 2.Miért kellett az árvízi helyzet feltérképezéséhez pilóta nélküli repülő? (tán, hogy a szökőár ne veszélyeztesse az életét, de az egy másik műfaj) 3.A helyzet nem ennyire vicces, ejnye!

Gondolom egyetértünk, hogy nem jöhetnek a szürke hétköznapok ezután a hétvége után. Én már régen készültem, idejében figyelmeztettem mindenkit, hogy legyen méltó az ünnep. Jöjjön vissza akár a méltán népszerű Mándoki László, viszont- vagy még inkább plusszbulira, Kávé (Kedves Vezető) tiszteletére, hisz Depardieu is "szerelmet vallott" Putyinnak, és ebből megtanulhattuk, hogyan illik megadni a módit bizonyos nagyon-nagyon nagy magasságokban (nem méret). De az ember hiába beszél, pedig vehettünk volna Cohiba Behike szivarokat a tiszteletére, de azt mondják, ilyen trafikmutyis időben zsenánt  lett volna. Nem volt jó ötlet a Hajtás-Pajtással meghozatni   egy üveg Henri IV, Cognac Grande Champagne-t  (440 millió Ft-ért) sem , mert ugyancsak azt mondják, már készül az alkoholmutyi is. Ami meg már megvan, annak  az ember nem szokott örülni, de azt itten nem sorolom fel, egyrészt  mert nekem is napi betevőm a 4.0, és tudom, hogy "stille nacht", másrészt nem vagyok én egy Mark Leach. Fogyatkozó barátaimmal arra is gondoltunk, hogy kokárdát kellene kitűznie mindenkinek, de mióta ismerjük a kokárdabáró szomorú történetét, meg azt, hogy kik nyomták a kokárdaviselést éjjel-nappal, azóta ez a bizsuvá alacsonyított hajdan magasztos nemzeti jelkép sem tűnik túl jó ötletnek.

Iszonyú, többszörös tévedésben voltam, amikor megtekintettem a Belvárosi Polgári Szalonban készült videofelvételt. Először is az azon látottakból úgy ítéltem meg, hogy első hervadásukon már túljutott lelkes matrónák ülnek az intím szférájú teremben (később kiderült, hogy a színházi szakma színe-java), de persze az ember  a saját szemének hisz.  Másodszor azt gondoltam, hogy az Újnemzeti Színház (vagy Nemzeti a négyzeten?) igazgatója premier darabját népszerűsíti, és mint a megbízhatatlan pesti pletykákból hallottam, ez a darab Szigeti József ökökbecsű műve: "A csókon szerzett vőlegény", és a direktor szokás szerint magával hozta az egyik éppen ráérő szereplőt: a Ripacsot. Semmi kétség, gondoltam, a fickó öblösít, panyókára vetett kabáttal indít, majd a pihegő női  kebleket látva hasig kigombolt inggel zár. Profi, csak szerepének megfelelően kicsit túljátssza a figurát. A számítás bevált, a szalon úrhölgyei tolongtak is a jegyekért a lajbis előtt. Mondják,hogy az új korosztályt mint új nézőközönséget, a Klebelsberg Intézet ennyi idő alatt még nem tudta prezentálni. Aztán ráadtam a videóra a hangot -bár ne tettem volna-, és rájöttem, hogy ez a Ripacs nem az a Ripacs, hanem  a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott maga. Szerencse, hogy tévedésemet nem látta senki, bele is pirultam, szakértő szavait ittam volna, de nem voltam rá szomjas. Hypodipsiában szenvedett rajtam kívül Kulka János és Ungvári Tamás is, az eseményt követően a lajbihoz illő stílusban -hoztam is meg nem is- Vidnyánszky Attila, majd az MNO árasztási technikáját látva az újkegyencek hada is. Kapkodhatta fejét a nagy rendező, hisz erényeinek se szeri, se száma, aktuális hűsége töretlen, az idézett atv-beszélgetésből tudjuk, hogy  Kávé (Kedves Vezető) búcsúbeszédével nemrég zajlott temetésen is a miniszterelnökkel való koccintás hagyta benne a legnagyobb nyomot. Az alkirály találkozott a kivel is? (" Én arról álmodoztam pár éve, hogy itt megnyerik a választást, aztán egy alkirály odakerül, és kézbe veszi a színészoktatást”). Hol alkirály van, ott királynak is kell lenni... Mátyás szobra eltünt a Parlament elől... A Duna jegén tán??? A nagy rendező igazi álma: nagyobbat ,mint Moszkvában... Lear királyi gondolatok...  Képtelenség...Miért is??? Kihagytam a számításból a globális felmelegedést!

Feladták az ismeretlen állampolgárok a leckét a rendőrségnek, vagy inkább a TEK-nek (Terrorelhárítási Központ), mert ilyen bonyolult ügyekben inkább az utóbbiak szoktak látványos sikereket elérni. Keresünk két férfit, közös jellemzőjük a galamblelkűség és a kémia, meg a "békemenet". Időrendben az első egy tiszteletreméltó 70 körüli embernek látszó férfi, aki szeretettől átszellemült arccal savat kínált egy egyetemistának, miközben többször testi érintkezésre is ragadtatta magát. Magánszámát a békemenetesek segítség-felhívására adta elő a fidesz székház előtt, több médiamunkás videofelvétele és fotója közepette. Megtalálása nem könnyű, Novák Endreként mutatkozott be, valószínűsíthető, hogy vagy őt, méginkább a szomszédját hívják így. Különös ismertetőjele: gyermekkorától vonzódik a kémia iránt. A diákok esetében gyorsabb volt a hatóság, még idézést sem tudtak mindig kézbesíteni, de érthető is, hisz főbenjáró bűn, ha valaki nem fogadja el a szenátorasszony és a kiskocsis házilag készült, feltűnően boltira emlékeztető vaniliáskarikáját. Az üldözés folyik forró nyomon, csak a sav összekeveri a palotapincsik szaglását.

A másik vonzódása a kémiához szinte mindennapos szenvedély, hisz tudománya professzora, az MTA doktora és az az üzenet fészkelte be magát a buksijába, hogy "nem leszünk gyarmat" és ebbéli buzgalmában fejébe vette, hogy a négy (4!) db. szocialista brüsszeli képviselő fújja a passzátszelet. Levelet körmölt legott mind a négyüknek, ékes angolsággal, megosztva velük gondjait "az akarom is, meg nem is" problémakörében, mely esetében a terrorista lét iránti ambivalens érzéseit  jelenti meg. Ha csak Göncz Kingának írt volna, nem is lenne probléma, hisz mindenki tudja mekkora az orvoshiány idehaza, és egy pszichiáternek tisztességes ember rögtön mellékeli a leleteit. Nem tudom az eset mennyire involvál TEK beavatkozást, de ha elgondolom, hogy Brad Pittet majdnem hűvösre küldték, és lefoglalták hatástalanított, vaktöltényes fegyvereit, akkor gondolom, hogy posztom írásával egyidőben már a szegedi dóm falain kúszva közelítenek a fiúk a célponthoz. Pálinkás elnök úr visszautasítja a neki címzett tiltakozást, mondván "nincs köze a fenyegető profhoz". Pedig dehogynem, hisz ha jól számolom lejár az elnöki periódus, és tudjuk, hogy -az állítólagos rokoni kapcsolatokon kívül- Vitézy Dávidnak is jól jött a BKV felügyelőbizottsági tagság a feljelentésekkel és nokiásdobozzal a kinevezéshez. Egy nanoprofesszor ne lenne előrelátó?

Tehát a címkékbe mit is kell írnom; "békemenet", savasbácsi, nanoprofesszor, terrorista, TEK, MTA, ja és ki ne felejtsem a sikeres agymosás, fidesz, gyűlöletkeltés szavakat sem.

Mozart: Szöktetés a szerájból: Osmin áriája: Székely Mihály

A hazai média üdítően friss  információáradatát jelzi, hogy 19 nap telt el a két esemény; mármint Navracsics ESU-s beszéde és az azt kisérő diákkivonulás között, mire a hírmorzsákra éhes olvasó értesülhetett róla. Na de menjünk szép sorjában! A kedvesarcú miniszterelnök-helyettes "saját" egyeteme elkészültéig még a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott előadást az ESU (European Students' Union) 64. közgyűlésének megnyitóján, mely beszédről a német az osztrák és a svájci delegáltak kivonultak, feltételezhetően a kormány antidemokratikus intézkedései elleni tiltakozásképp. Ezt a szösszenetet az eseményről tudósító hirado.hu és a MNO elfelejtette megemlíteni, bár olyan lényeges gondolatokat részletesen kifejtett beszámolójában a kisebbik Dávid (társadalmi kapcsolatokért felelős elnökségi tag), hogy  nem minden országban fogadják ilyen magas politikai szinten az ESU közgyűlését.

A hirado.hu arról is tudósított,hogy Talma Moisander, az ESU elnökhelyettese beszéde közben rosszul lett, majd rövid szünet után folytatta felszólalását. De a rossszullét esetleges okáról néma csend...A nagyobb Dávid, az elnök úr, tán a génius loci hatására, Székesfehérváron, április 23-án, a HÖOK közgyűlésén -Kávé (Kedves Vezető) bontakozó tanulásvágyának hajdani helyszínén- nyújtotta nyelvét Felcsút irányába, és nem el, hanem felpanaszolta, hogy május 11-én az ESU rendezvényét megzavarták, és Őö személy szerint emiatt "megsértve érzi magát", mert „rendezvényüket sajnálatos módon beárnyékolta egy udvariatlan, politikailag irányított akció, melyet egyes germán nyelvcsaládhoz tartozó hallgatói szervezet próbált  megvalósítani”. Látják a nyelvet ő is említette.

A Vidám Színpad már bezárt, de ha valaki további részletekre kiváncsi, olvassa el az Index.hu vonatkozó írását, mely tényszerűsége ellenére is a hazai kabaré egyik gyöngyszeme. Még csak annyit, hogy az irányított (fel vörösök, proletárok) germán (ezektől a németektől mi várható) horda, nem érte el célját, mert indítványukat a közgyűlés leszavazta, és nagyon fontos, hogy a kicsi és a nagy nem is olvasta a beadványt (akkor lehet, hogy ők olyat szavaztak le, amit nem is olvastak, vagy Isten ne adja, ők nem szavazták le?). Brrr elgondolni is rémes akármelyiket. Azt azonban a szürke agysejtecskék megsúgták nekik, hogy a német, osztrák és svájci diákszervezetek valószínüleg a 4.0 miatt voltak olyan viszketegek, hogy nem tudtak ülni a seggükön székükön.Hát ennyi a két Dávid dicső története, akik keresztnevük ellenére Góliáttal nem párviadalra keltek, hanem bebújtak a zsebébe. De történetükről nekem inkább másik két jeles férfiú jut eszembe, no meg a csacsi.

Az utóbbi napokban a reményvesztettek nyugalma kezdett hatalmába keríteni, amolyan "máma már nem hasad tovább-" hangulat, hisz a fékek és ellensúlyok -halasi csipkeverő asszonyokat megszégyenítő aprólékossággal- való lebontása befejeződött, a demokratikus ellenzék töketlenkedik. Egyértelművé vált, hogy félnek, hogy a szabadság, demokrácia, jogállamiság idehaza nem elég hatásos hívószó, pedig a lakosság több mint fele már változást akar. Arról meg, hogy az állami  beruházások 97% -a uniós pénzből valósul meg, minek annyit beszélni, arról meg végképp ne essék szó, hogy az EU-s pénz nélkül  még hány munkahely szünt volna meg, no és hol vághatna át ennyi szalagot a kis pocakos. Mint a kígyó sziszegésétől megdermedt kisegér figyelik az ellenzékiek a rezsim rezsicsökkentésének hatását, mely biztos frenetikus mértékű lehet a kitántorgott 500 000-re, vagy a lakosság nyomorban (mélyszegénységben) élő 1,5 milliós részére, sőt, ha elvesszük az összetett szó első felét, ez az arány a lakosság felére növekszik! Vegyük még hozzá a kifosztott magánnyugdíj-pénztári tagokat, a felsőoktatásból tandíjnak hivatalosan nem nevezhető, dézsma által kiszorított, röghöz invitált diákokat, lapátra tett professzoraikat, a megalázott orvosokat, az általuk egyre rosszabb körülmények között, drágább gyógyszerekkel kezelt betegeket, a gyógyszereiktől csak a rezsim gyávasága miatt meg nem fosztott súlyos rákbetegeket,  a bezárt iskolákból száműzött pedagógusokat, az iskolába kényszerített, helyesincs, nem iskolaérett elsősöket, mindezek szüleit, nagyszüleit és barátait, a csalónak kikiáltott rokkantnyugdíjasokat, a becsapott rendvédelmiseket, a kényszernyugdíjazott bírákat, a földüktől megfosztott kisemmizett gazdákat, és most a legújabb a trafikmutyit, Lázárostúl,Continental Dohányipari ZRt-stül.

Nem csak üdesége miatt  ér meg még egy-két mondatot ismét  az ügy, hanem azért is, mert pontosan jelzi a fékevesztett egygyeplőjű hatalom önkontrolljának visszavonhatatlan feloldódását, a Szekszárdról kiinduló botrányt (ahol még a parkban is Háry- szobor van-Farkas Pál alkotása-).

Most szedjük össze magunkat, még van idő! Kávé (KedvesVezető) ötvenedik születésnapját méltóan kell megünnepelni!

A fele, a huszonötödik fidesz szülinap úgyis rosszul sikerült. Egy nappal a hivatalos esemény előtt sutyiban zajlott a dáridó; Bambival, torta nélkül. A Bambira azért volt szükség, mert a hajdan volt demokratáknak - akarom mondani- hajdan volt fiatal demokratáknak kiszáradt a torka, ugyanis híre ment, hogy a HaHa aktivistái szívesen ünnepelnének velük (ki benn, ki kinn) és nagy buzgalmukban a közös fesztiválra főpróbát is tartottak a budai várban, ahol idéztek a Fidesz 1989 októberi kongresszusa programjának szövegéből is, amely szerint "Az Alkotmánybíróság csak akkor lesz önálló hatalmi ág, ha a parlament döntéseit felülvizsgálhatja". Az ilyen idejétmúlt citáció a 4.0 korszakában ugye nem aktuális. Torta, az meg azért nem volt, mert még valakinek eszébe juthatott volna a szeletelésről a volt szövetségesek fájó hiánya. A Semjén meg azért nem volt , mert nem, bővebben, valaki azt mondta hogy még nem tudott leszállni a lóról, és ide is azzal jönne. 

Na de az ötvenedik! Lehet, hogy a szőke szenátorasszony nem tud jól házisüteményt szervírozni, de a Vendéglátóipari Főiskolán biztos tanulták a szülinapi módit. Ha meg a kiskocsis, Giró-Szász és az új kétszemélyes fiúkar sem tud semmit kitalálni, meg kell kérdezni Safarovot, ő úgyis le van nekünk kötelezve, és része volt benne hogyan kell méltóan ünnepelni egy nép nagy fiát. A pénzt meg boldogan összedobja a közgép a köznép, ahogy az elvárható, de biztos szívesen segít a békemenet is, mert nekik a Grimm meséből kilopták a "Terülj, terülj asztalkám-ot".

A legfontosabb azonban az ajándék! Olyat kell NEKI adni, ami még nincs, aminek igazán örülne, amitől tán itthon is maradna, hogy egy emberként zajosan ünnepelhessük, mint Kim Dzsong Un-t Észak-Korea államfőjét. Fociakadémia; kipipálva, Fradi- stadion;kipipálva, budai családi ház;kipipálva, gyereknek plecsni turisztikából;kipipálva. Föld, trafik, nem jó, ez csak áttételes, akkor mi a manó? Korona? Korai. Olvasni tudni kell a Legfőbb gondolataiban is, és én önzetlenül segítek :b-a-l-e-tt-i-n-t-é-z-e-t, de sietni kell, Tarlós nem sasszézhat oldalra, be kell adni, és akkor Kávé tudja a dolgát, a tafikmutyit leplező átláthatósági törvény óta tudjuk legalább kemény két napot igényel a parlamenti jóváhagyás. Május 31-edikéig meglehet még az Operaház is!

Mint hajdan a kommunizmus kísértete Európát, úgy lengi körül a trafikbotrányt Lázár János személye. Már a törvény benyújtásakor napvilágot látott, hogy a Brüsszelbe eljuttatott mű -mely tartalmazta a parlament által csak három nappal később elfogadott módosításokat is- nem a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) uniós notifikációval foglalkozó főosztályán, hanem egy bizonyos Sánta János néven regisztrált gépen készültek. Persze a világért sem feltételezzük, hogy Sánta János rosszban sántikált, és mint a Continental Dohányipari Zrt. elnökének ne az lett volna  a legfőbb szándéka, hogy a dohányzást a törvényben a lehetőségek végső határáig visszaszorítsák, különös tekintettel a fiatalkorúak pöfékelésére.

Szintén véletlen, hogy a Continental disztribúciós részlege történetesen a Lázár János irányította városhoz, Hódmezővásárhelyhez kötődik, és a két férfiú között évtizedes kapcsolat van. A teljesség kedvéért az is megemlítendő, hogy a végül elfogadott törvény messze nem egyezett a szintén Sánta által elnökölt  Dohányipari Befektetők Magyarországi Szövetsége javaslatával, akik többek között 1000-1200 lakosra álmodtak meg egy trafikocskát, szemben a gépen készült végeredménnyel, mely ennek csak ötöde kb. 5000 bolt lett. Lehetséges, hogy elnök1 érdekei nem estek egybe elnök2 szövetség érdekeivel?

A probléma mélyebb elemzésekor egyértelművé válik a Lázár által  említett irigységfaktorunk, hisz a jeles dohányos férfiú cége, -mely a messzeföldön versenyképes Pannónia és Silver cigarettákat gyártja (persze csak első látásra), nagy vesztese lett a disztribúciós hálózat kapacitásbeszűkülésének. Szakemberek állítása szerint az érintett cégeknél százával fogják elbocsájtani a logisztikában dolgozókat, visszaadni a lizingelt furgonokat.  Az ok egyértelmű, a kisszámú nyertes bolt már jobban kézbentartható, és míg régebben létkérdés volt a kiskereskedőkkel való közvetlen kapcsolat  -mely a saját termék polcon való helyétől, a vevővel való kommunicáció  át-, illetve alátételes irányításáig terjedt-, a mai helyzetben már csak minilogisztikát igényel. A munkahelyeken is megspórolt "10-20 milliárd úgy áramlik a trafikosokhoz, hogy még egy szál cigit sem adnak el".

Régen volt már, több mint két hónapja, hogy meggyűlt a bajom (norvégül): Harald, (schmittül): Harold királlyal, és a következmények alapos mérlegelése után, hadat üzentem neki. A hadüzenet okainak hosszú lajstromát most nem írom le újra, csupán a végső lökést, mely e nemzetközi bonyodalmakkal is kecsegtető tettre ragadtatott; ez pedig nem volt más, mint kiskövetünket, Jeszenszky Gézát ért felháborító mellőzés, amikor eltanácsolták az általa is szervezett Raoul Wallenberg emlékülésről, pusztán azért a napvilágot látott  egyetemi jegyzetrészletkéért, amit jelentéktelensége miatt ismét pontosan idéznék: "Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek, vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással”. A professzor először alapos kutatómunkára hivatkozott, majd a Corvinus Egyetemtől Norvégiáig terjedő kozmaszag hatására megjelölte elvont kutatásainak forrását: a Wikipediát. Mellesleg, nem sikerült utánacsinálni.

Szóval, készülünk a háborúra, szárazon tartjuk a puskaport, és legnagyobb örömömre Kávé (Kedves Vezető) is mellém állt. Mert mi más is lehetne az oka annak, hogy napról-napra rehabilitálgatják a fehérlovas ellentengernagyot, mint az, hogy küszöbön a tengeri csata? Postámat bontogatva tehát naponta motoszkál bennem az ügy, így eshetett, hogy amikor az Indexen Jeszenszky Sándor nemzeti érzelműnek mondott motoros lába között nem az ő Harley-Davidson motorját fedeztem fel, hanem valami egészen mást, kiváncsivá váltam a név- és elvazonosság alapján az esetleges rokoni szálakra. Professzori útmutatás alapján  tanulmányaimat elmélyítendő a Wikipediára kattintottam, és láss csodát, egész mesevilág tárult fel előttem: nemesi ősökkel, patakocskával, a víz két partján elterülő falvakkal, a nagyjeszeniekkel -akik felvették falujuk nevét, és kisjeszeniekkel, akik nem akartak lemaradni, de mivel a nagy jelző már foglalt volt, nekik csak a kicsi jutott. Követtek? Namármost, Géza, a kiskövet: nagyjeszeni, Sándor a szelíd motoros: kisjeszeni.  Később a két falu egyesült, capisco? Jeszen lett, nem, nem ja'szen az istenért! A családnévben némi szlávos csavarintás következett (fujj rasszisták), így lett belőle Jeszenszky. A ma élő Jeszenszkyek, idézet következik:" két, egymástól teljesen különböző eredetű, de szorosan egymás mellett élő, és később egymással többször is házasodó családból származnak.^"

Lehet, hogy ez a saját mesevilág színezte a tudós férfiú képzeletét oly tarkára, hogy mesekönyvre nem találva kiadót, egyetemi jegyzetet körmölt? Tehát, ha ügyes Watsonok voltak,  az én zseniális Sherlok Holmes alakításom mellett, akkor értik, hogy rokonok is meg nem is. De abban is egyetértünk ugye, hogy a patak vizének tisztaságával mégis kellett, hogy legyen valami baj. Csak nem arzén?