Kényszerbagoly

Sokat aggódhatott az alaptörvény legfőbb őre miniszterelnöki megbizatása miatt, hiszen joggal gondolhatta, ha már mindenütt állnak a kellő méretű alaptörvényasztalok, ha az ecsetelés eredményeként  vízióinak megfelelően megszülettek -a Louvre által még nem igényelt- festmények, ha a vatera már telítődött a diákoknak kiosztott alaptörvényekkel, ha a kövérbetűkkel aláírt példányok iránt sincs kellő igény, még hetvenéves korára apanázs nélkül marad. De nyugi, nyugi! A gránit negyedszer is vésésre kerül, mert a kétharmad rájött "valami van, de nem az igazi".

A kétharmad zokon vette, hogy bár a Kedves Vezető (KáVé) a választási regisztrációt  ünnepi beszédében mindnyájunk karácsonyfája alá helyezte, az Alkotmánybíróság (AB) mégis kipöccintette onnan. És  még  ha csak ez lett volna, de  az AB egy sor törvényt alkotmányellenesnek talált, és mivel jogállamban élünk, ezeket a kormány jogász korifeusai  aprólékos műgonddal sarkalatosságuktól megtisztítva 15 oldalban -az előterjesztés szerint- visszaszuszakolják a gránitba. Olyan semmiségekről van szó, mint a család szűkített fogalma (csak házasság, illetve szülő-gyerek viszony), a hallgatókkal való tárgyalás részét képező röghözkötés becsempészése az emberi alapjogokba, a hajléktalanság kriminalizálása, a választási kampány média-szabályozásának egyenlőség deficitje, a felsőoktatási intézmények gazdálkodásának kormány alá rendelése, az egyházi status elnyerésének politikai eldöntése, a Kúria elnökének és a legfőbb ügyésznek peráthelyezési és testülethez fordulási jogosítványai, hogy csak a fontosabbakat említsem a visszakukázottak közül. Már a dá-dá kategóriájába tartozik az alkotmánybíróság taláros testületének nanorobotokkal való helyettesítése, mivel a módosítások tartalmi részének vizsgálatától ezentúl szigorúan megkímélnék őket, és csak a formai, eljárási szempontokkal bíbelődhetnének kicsinykét. A fricska a nózira pedig az lett, hogy a rendszerváltástól napjainkig terjedő alkotmánybírósági határozatok precedensként való alkalmazása legalább annyira tiltottá válik, mint az a bizonyos piros alma a Paradicsomban.

Hallottunk már olyat, sőt van aki látott is, hogy őseink átaludva történelmi évtizedeket egyszerre csak megjelennek közöttünk, és úgy viselkednek mintha a számukra kiesett időszak nem is létezett volna, és úgy élik mindennapjaikat  mintha a régmúlt a jelenben is tapintható valóság volna. Elképzelhető, hogyha ez sok atyánk- és anyánkfiával egyszerre történik, akkor kormányt is alakíthatnak  és úgy regnálhatnak mintha megállt volna a kakukkos óra Horthy fehér lovának patája alatt.

Naivan azt gondoltam, hogy ilyen szuperalvás egyházi előljárókkal nem történhet meg, mert a sok tömjén meg szenteltvíz csak megvéd az ilyesmitől. Hitem -no nem Istenben- akkor rendült meg, amikor a BIK-et irányító szerzetes: Kozma atya, a Videoton focicsapatának bajnoki esélyei mellett (melyhez kétségtelenül ért) a pápaválasztás esélyeit is latolgatni kezdte. Azt mondta a jámbor, hogy az új pápa szerinte olasz lesz, mert az olaszok nem akarnak sem lengyel, sem német pápát. Értik ezt? A lengyel az még csak, csak.. Először is meghalt, tehát feltámad, de a német? Még csak  Castel Gandolfóba távozott és nem feljebb. Lehet, hogy a páter is az Index-et olvasta, de csak felületesen a címeket? De ami a nyilatkozatban ezután jött az az "igazi"! Ime  a relevans bizonyíték, hogy a szerzetes biztosan aludt Martin Luther King  Nobel-békedíj átvételét megelőző és az azt követő  időszakban, elvégre az amerikai lelkész is azt mondta, hogy: "Van egy álmom". És Kozma átaludta Barac Obama első, majd második USA elnökké választását is. De sajnos gyerekként szintúgy durmolhatott  azon a hittanórán, melyen  Jézus  Újszövetséget megalapító  mondatai elhangzottak: "Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!" (Jn 13,34) Mert ha nem így lett volna, nem hagyja el ajkait ez a jajhülye mondat: "Az afrikaiakat is emlegetik, de ezt kizárom, ők még nem készültek fel arra, hogy a fehér emberek problémáival foglalkozni tudjanak. Az idő erre még nem érett meg." Majd a szerencsétlen donaciógyűjtő nagymester még megfejeli az előzőeket egy brilliáns pénzügyi fejtegetéssel is: "Ráadásul ha afrikai lenne a pápa, Afrika nem jutna elég adományhoz."(sic!)

Na de tessék, én is idomulok az általános idiotizmushoz, mert halottunk is, láttunk is ilyen átalvásos históriát, de nem a valóságban, hanem a filmvásznon Luis de Funes  Hibernatus című alkotásában (Heves Jeges) amikor Edmée nagyapját kiszabadítják az Északi-sark jégpáncéljából és ott folytatja élete fonalát, ahol jópár évtizeddel előbb abbahagyta. De könyörgöm, ha ilyen csak a mesében van, ezek honnan jöttek?

Henri Boulad jezsuita szerzetes, korunk egyik nagy gondolkodója azt mondja: a ma és a holnap problémáit nem a múltra támaszkodva, a múlt töredékeit összegyüjtögetve fogjuk megoldani. Üzenem a Szentléleknek: az Anyaszentegyházat a mai Magyarországról biztos nem lehet megújítani, de Ő úgyis tudja....

A farsang vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Ilyenkor véget ér a móka, kacagás, ez a vezeklés és bűnbánat ideje. Jó érzékkel ez idő tájra esik -immár 15 éve- az Évértékelő Beszéd. A két esemény közötti összefüggés ezzel véget is ér, se hamú, se bűnbánat: csak kisember, nagy mellénnyel. Idén megtudhattuk, hogy világnemzetet építünk, hogy az életszínvonalunk meghaladja majd az európai átlagot, hogy megszűnik hazánk pénzügyi és energiafüggősége. Most még csak büszkék vagyunk, de alig néhány bátor gigászi lépés, és úgy 18 év múlva itt a Kánaán. Persze mi érzéketlen tahók ezt még nem észleljük, de a spirituálisan nyitottabb kisbabák már potyognak a világra, 2100-zal több, mint egy éve. Hogy közben szüleik és lassan nagyszüleik is lábbal szavaznak és ötszázezren kitántorognak munkát, nyugalmat, megélhetést, Európát, demokráciát keresve, majd megoldjuk: gyereket csak úgy nem lehet kivinni, majd Polt úr két puszi között elintézi Pintér úrral, elvégre mindketten látták már -ha nem is az Alföldi-féle Nemzetiben- az ember tagédiáját. Mi is látjuk, sajnos éljük is, de ez a 18 év csak nem hagyott nyugodni! Gondoltam elmélyedek a számmisztikában - és mire jó az internet- legott tudományos tárházra leltem az ezoterikus Bellánál, és a tizennyolcas szám jelentését az artificiumra való tekintettel szó szerint idézem: 18= állandó konfliktusokat jelez, jogtalan előnyökhöz jutást, pénzhajhászást! Azt hiszem ideje lenne átértékelnem a világ mágikus feléhez való hozzáállásomat!

A szónokot sokan körülvették, de nem láttam sehol az orvost!  Akarom mondani a Nemzet Doktorát, akit azért penderítettek ki az alelnökségből Párizsba -ó a szegény- OECD nagykövetnek, mert a Fidesz 2006-os kongresszusán a következőket mondta: "Ha négy évre nyerni tudunk, és utána, mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának - 20 évre minden eldőlne ebben az országban. Büntetés volt a kipaterolás, büntetés lesz -a hírek szerinti- küszöbön álló visszahívás is, hisz az OECD nem átallotta éves jelentésében azt állítani, hogy a magyar gazdaság előtt ugyanazok a kihívások vannak a növekedés elősegítése tekintetében, mint két éve! Ezt a két évet vonta ki becsülettel a Kedves Vezető (KáVé) és ezotérikus, kozmikus, misztikus, rusztikus módon nem az édeni 20-as számot választotta (lásd. Bella). Ilyen vegzatura közben érthető, hogy a doktor nem tud orvoskodni.

Emlékeznek? Karácsony előtt a jelenlegi és az eljövendő diákságnak ajándékot készített az Emmi, aki nem a jóságos nagynéni -mint gondolják- hanem az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Ebben volt nemtandíj-tandíj, röghözkötés, keretszámnyírbálás, autonómia-stuccolás, money-kivonás, hogy csak a ledfűzér legfényesebb elemeit említsem. Az diákoknál mindez kiverte a biztosítékot, és hallgatók, gimnazisták, oktatók együtt tiltakoztak, hat pontba szedve követeléseiket. A Kedves Vezető (KV) először a hatodik napra (plágium az Öregtől) igérte a megoldást, megsimogatva a diákokat, majd a romkocsmai blamázs után Balogh páterra bízta a "divide et impera" gyakorlati megvalósítását a HÖOK és a HaHa egységének megrepesztését. Erre az ünnepek után kerülhetett sor, mert az egyetemisták úgy döntöttek, hogy a nagymama beiglijét mindenképpen megeszik, de névjegykártyájukat némi ultimátum kiséretében becsúsztatták a parlamenti karácsonyfa alá. Szegény Hoffmann Rózsa, aki lebarnulva, kivasalva tért vissza a harctérre, hogy nehogy mán' őt is nyugdíjérettnek nézze valaki, rövid Legfőbb Edzői bizonytalankodás (mit is beszélek), megfontolás után kispadra került.

A magyar nép köztudottan  depresszióra igen hajlamos, de februárban a beigért folytatás felvillanyozta a letargikus 50 körüli százalékot is, egyrészt, mert a "gyerekek" által szinte minden családot érintett a probléma: nagymamától sógorkomáig, másrészt a "nebulók" annyi jókedvvel és ötletességgel adták elő a halálosan komoly mondanivalójukat, hogy lehetetlen volt nem odafigyelni rájuk. Nagy veszélyt jeleztek az érzékelők, a lámpák pirosan villogtak, már a nemzetközi -valószínüleg 4K által finanszírozott- lapok is hatalommegingásról, ébredésről hablatyoltak. Ezt Habony sem hagyhatta...

A lángvágó a minisztériumban jól működött, megfelelő tapasztalatok álltak rendelkezésre a rendvédelmisek, a bírók, az orvosok, a pedagógusok stb. "egységbe forrasztása" kapcsán. De most ez kevésnek bizonyult, jött a 2006 óta pihentetett elit csapat, a KV-nek oly kedves zöld gyep környékéről. A húzás "nem jött be", így a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai rövidnadrágot húztak, és beültek az iskolapadba. Némi riadalom, de a pimaszok cipőt fűzögettek a Szabadság hídon. Újabb probálkozás: ELTE BTK HÖK elnöke jobb szívére tette a kezét, és a rektornál feljelentett oktatót, "jogsértő diákot" egyaránt. De a rektor "lepattintotta a HÖK-ös feljelentést". Figyelem, figyelemelterelés! Listázás, Péterfalvi nyilatkozat, és egy sikertelen puccskisérlet az ELTE BTK Múzeum körúti kampuszán! És ez a hír, mert jöttek ők mindenhonnan, de nem voltak elegen! Morse-jelek a békemenetnek!

A HaHa 6 pontja  nem teljesült, a HÖOK sem hajlandó visszaülni a kártyaasztalhoz amíg a kormány nem garantálja, hogy a tárgyalások idején nem bügykörészi be az alkotmányba a röghözkötést. Uraim! Kezeket az asztalra!

Mélyen Tisztelt V. Harald Királyi Fenség!  Kedves Harold!

Mi magyarok Fülig Jimmy óta tudjuk, hogy mi a módi, ha egy királlyal disputálunk, de hogy őszinte legyek a hadüzenet dolgában még nem vagyok eléggé járatos! Előljáróban szeretném leszögezni, hogy ne reménykedjen abban, hogy őrnaszádunkat akár az Önök híres -II.világháborúban a szövetségesek oldalán küzdő- kereskedelmi flottája, akár az Ön személy szerinti vitorlástudománya meg tudja állítani, mert minket követ egész Európa, és ha mi támadunk, hát akkor nyerni is szoktunk.

Önök már nagyon gyanússá váltak számomra, amikor Jeszenszky Géza nagykövetünket eltanácsolták az általa is összegürcölt Raoul Wallenberg emlékülésről, pusztán azért a napvilágot látott kis egyetemi jegyzetrészletkéért amit jelentéktelensége miatt pontosan idéznék is fenségednek: " „Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek, vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással”. A professzor alapos kutatómunkáját a Wikipediából merítette, oly mélyre ásva, hogy azt azóta sem sikerült utána csinálnia senkinek. A svéd diplomata menekítettjei és a cigányok! Mindkettő kisebbség! Mi itt a probléma??

A sólyom a madarak királya, a germán hitvilágban a bölcsességet jelképezi. Okossága és a röppályáján elért szédületes sebessége arra ingereli a vadászokat, hogy rabigájukba hajtsák. A procedura, melynek a végén a nemes vad az ember társának tűnik, kíméletlen és kegyetlen, mint a szórakozásból öldöklés maga. A kis fiókákat elrabolják, a fiatal, egy-két éveseket pedig csellel, az őrgébics jelző-rikoltozásának segítségével befogják. Utána szemére, fejére sapkát húzva több napon át,  24 órás ciklusokban éheztetik, míg engedelmesen nem eszik a gazda ökléről. Ezután következik a béklyókban, zsinegen való röptetés, vigyázva, hogy ki ne szabaduljon. Ha elszabadul -gondolom- vérebeket küldenek utána. Csak a fiatal madarakkal próbálkoznak, az idősebbeket hagyják szabadon élni!

Az Ellenzéki Kerekasztal létrejöttének idején Sólyom 47 éves volt , az ELTE Jogtudományi Karának oktatója, egyetemi tanár, részt vett az MDF megalapításában, és oroszlánrészt vállalt a 49-es szocialista alkotmány 89-es átalakításában, mely utat nyitott a demokratikus választásokhoz. Orbán ekkor 26 éves volt, befejezte jogi tanulmányait, abszolválta a katonaságot, és megalapozottan reménykedett a Soros Alapítvány oxfordi ösztöndíjában. Sólyomot tisztelettudóan tanár úrnak szólította.

Az aszkéta küllemű jogtudós életútja innentől is nyílegyenes, alkotmánybírává választásakor párttagságát megszüntette, és a bíróság első megválasztott elnöke lett. Mandátuma lejártáig a testület éberen őrködött az alkotmányosság védelmén, ítéletei egyértelműek, logikai láncra fűzhetőek voltak. Ahhoz, hogy a 49-, illetve az átdolgozott  89-es alkotmány legitimitása egyértelművé vált, nagyban hozzájárult a bírák és személy szerint a Sólyom által meghonosított törvénykezési gyakorlat.

Régen láttam rövid hírben annyi figyelemreméltó megállapítást, mint a főpolgármester hajléktalanokkal kapcsolatos legutóbbi nyilatkozatában (M1 Ma reggel), melyet online is olvashattunk. Ugorjuk át a politikai vádaskodást, melynek célpontja az MSZP és a DK volt, mert sajnos ma hazánkban a szegények és elesettek védelmezésével nem lehet szavazatokat begyűjteni. A szájkeresztények részvéte pedig legföljebb a személyes, és nem a hitbéli érintettség míján támad fel.

Elgondolkodtam, ha ilyen ütemben süllyedünk a múlt  bugyraiba, túlmerülhetnénk közelmúltunk szennyesén, és pártállástól, felekezettől függetlenül példát vehetnénk a mi Teréz Anyánkról, Szent Erzsébetről, aki a legenda szerint egy leprást fektetett a családi ágyba, hogy Jézus tanítását méltóképpen megélhesse, mert Ő így tanított;

 „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám…Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”  (Mt. 25:34-36, 40)  A teljesség kedvéért -ahogy ma mondanánk- az már csak a bónusz, hogy a takarót dühösen felrántó férj, az isteni kegyelem folytán, a megfeszített Krisztust látta a leprás helyett.

Felháborító, hogy ma már a bankokban sem lehet megbízni, pedig náluk helyezzük el, és még inkább tőlük kölcsönözzük a pénzt, ha bővében vagy szűkében vagyunk. Így pártunk és kormányunk vezetői mögé szorosan felsorakozva joggal várjuk el, hogy ők mindig diszkréten hallgassanak, pláne és főképp akkor ha a Kedves Vezető is megnyilvánul egyes kérdésekben. Emlékezünk még Lázár bonmot-jára, amikor azt állította, hogy az IMF delegáció hazament karácsonyozni, mert a Jézuskát otthon várják, no meg, hogy tartozunk nekik,  kell a pénzünk..és akkor Olli Rehn, az EU pénzügyi biztosa, nem átallott megszólalni, és holmi jegybanktörvénnyel zaklatni minket. Aztán a rövid ideig fellegekben repkedő Fellegi ködösített -biztos a sok légnyomásváltozás nem tett jót neki- míg végül a savanyúan becsületesképű Vargára cserélték, közben  lambadára ment a pávatánc, hol riszáltunk, hol -leginkább az abrosz alatt- fityiszt mutattunk az IMF-nek és Brüsszelnek. És akkor a neveletlenek újra megszólaltak, cáfolva a tárgyalások időpontját cumizás közben megálmodó kormánytisztviselőket, akik mindig azon a fülükön aludtak, amelyiken éppen hallani kellett volna az üzeneteket. Azt, hogy mindeközben Matolcsy miket mondott, azt így hirtelen nem tudom összerendezni, mert nem vagyok egy Freud.

A nemzetközi helyzet fokozódott, és főként az amerikai gazdaságpolitikai intézkedések miatt relativ  pénzbőség lett a piacokon, ez pedig lehetővé tette, hogy Vezetőink innen finanszírozzák az országot. Ugyanis az átlagosnál jóval magasabb kamatokkal kibocsájtott magyar állampapírok vonzóbbak  a befektetők számára, mint a válságközeli időszakban nagyberuházásokat indítani. Az pedig, hogy ez évente párszázmilliárd HUF-fal többe kerül hazánknak, mint az IMF nyújtotta kölcsön, ez egy cseppet sem érdekli  gyorsnaszáddal körbetüzelő-forgó kétharmadot, fő, hogy a kazánházba senki ne nézzen le, mert ott minden csupa korom.

Amikor az egy nemzedékkel előbb fújdogáló fényes szelek helyett a gorbacsovi буря söpört végig a bibói kollégium szobáin, nem sejthettük, hogy a fiatal demokratákká lényegülő ifikből, idősödő, verbalis-konzervatívok válnak-nem csekély autoriter beütéssel-. Azt azonban rögtön megértettük, hogy a 2010-es választások idején miért nem akart a magáról legfeljebb színét eláruló (mármint zöld) LMP összefeküdni az akkor nem éppen pályája csúcsán lévő, leszerepelt MSZP-vel, bár okosabbak és a Cassandra hajlamúak, már akkor megjósolták, hogy a Kedves Vezető élcsapatának birtokában a kétharmad veszélyes opció. Ami történt, megtörtént a fékek és ellensúlyok olvasztóba kerültek, az orwelli retorika pedig olyan mélységekbe emelkedett, hogy amikor reggel a Kossuth-on azt hallom, hogy süt a nap, legott automatikusan kinyitom az esernyőmet...

A választási rendszer előregisztráció nélkül is féloldalas, amolyan igazi "magyar narancs", magos, savanyú és le akarják nyomni a torkunkon, ellene csak az ellenzéki összefogás segíthetne. A  mára már kisebbségbe szorult kétharmaddal szemben azonban nem elég a győzelem, a rezsim leváltása mellett a napi politikai érdekek szerint tákolt alaptörvény ALKOTMÁNNYÁ  átalakítása is szükséges, ehhez pedig a kétharmad! Akár úgy is, hogy utána feloszlatja magát a parlament, és új választásokat ír ki.  A Magyar Köztársaság újraálmodói mellé csak akkor fog felsorakozni ez a nem félázsiai, és nem csak az ostorcsattogtatásból értő,  de nagyon kiábrándult, és kissé megfélemlített nemzet, ha kézzelfoghatóan látja az értelmét. Az a triller, ahol Viktor a producer, Andy a rendező, a Műcsarnokban felvett jeleneteknél minden koromFekete és a jófiúk mind sárgák (nem vagyok rasszista, nem kínaiakra, hanem narancsosokra gondoltam), és a többieknek a paradicsommal bekent statisztaszerep jut, na ez nem érdekli a népet.