Nem telt el még három évtized sem a "товарищи конец" után, de a békamenetesek buzgón pingálhatják a molinót, hogy: "товарищи начинают"! Mindez Paks ürügyén történik, Kávé uralkodásának negyedik évében, a közelgő "szabad, de nem korrekt" választások előtt. A kialakult pszichotikus állapotot, amelyben Kádár népe ténfereg, Thomas és Klaus Mann műveinek szereplőivel lehet legjobban jellemezni. A mágus, Cipolla ahogy egykor elhitette, hogy 1989 június 6-án -Nagy Imre újratemetésén- egymaga kergette ki az orosz csapatokat -mintha '89. december 2-án Máltán már nem történt volna meg a nagyhatalmak történelmi megállapodása Kelet-Közép-Európa jövőjéről- úgy hiteti el a mai Mariokkal -nem inkább Höfgenekkel-, hogy jobb nem is történhetne velünk, mint az, hogy visszatérünk Россия kebelére, Putyin ölelő karjaiba. De ezúttal nem 50, hanem kb. 100 évre. A delirált félázsiaiak bűvölésén kívül Kávé tehetségéből még arra is futja, hogy ismét megpróbálja lóvátenni Európát is, mielőtt népével nyeregbe pattan.
Sokan a rezsi-rizsa mindent és mindenkit elárasztó propagandája mellett egyértelműnek látják az idei választások végkifejletét, hisz ezt sugallja a nap 24 órájában a gyarmatosított média és látszatobjektív segítői. A trafikmutyi, a földzabra, a NAV-botrány, a gázszivárogtatás offshore cégekbe, a casinós hamiskártyázás nem egynyári témák, ahogy a külföldön dolgozók és külhoni magyarok szavazási feltételei közti különbségek sem. A fagyhalálba küldött rezsigyőztesek, az értelmetlenül megalázott rokkantnyugdíjasok, a föld színéről lesöpört hajléktalanok, az 500.000 éhező gyerek, a 4 000.000 szegénységben élő nem hagyja érintetlenül a többség lelkét. Azt is tudják, holnap ők kerülhetnek sorra! A terülj, terülj asztalkám árnyjátéka csak zavarosban és sötétben sikeres, a forint zuhan, az emberek hasa korog. És Pakssal minden magyar család devizahitelessé válik. Nincs miről beszélni?
Európa és a világ boldogabb felében nincs ilyen éles szembenállás úgynevezett jobb- és baloldal között, ezen hit fenntartása is hozzátartozik a szabadságharcosnak hazudott janicsárok retorikájához. Elérkezett a történelmi pillanat, hogy a becsületes írástudók átérezzék felelősségüket Isten (a történelmi egyházak különösen) és ember előtt.
A schittesedés előtti utolsó nagyformátumú köztársasági elnök megszólalt; a fidesz hitelességi válságáról, félrevezető döntésről beszélt. Sólyom világossá tette, hogy nem lehet úgy szűkíteni a paksi beruházás kérdését, mintha csak egy villamoserőmű építéséről lenne szó. Véleménye szerint "az emberek látóköre messzebb terjed a jövő havi villanyszámlánál", és joguk van ismerni a döntés komplexitását és következményeit, melyek 3--4 generációt sújtanak. Rávilágított, hogy a paksi döntés 5--10 év múlva lenne csak aktuális, ilyen hosszú idő alatt az alternatív energiák adta lehetőségek ma még beláthatatlan szintre fejlődhetnek. Az adósságterhet, mely a paksi két új blokk felhúzásával jár, példátlannak nevezte, beszélt az árfolyamkockázatról is. Az alacsony ár "nem valós", fogalmazott finoman. Az ügylet hatással lesz a külpolitikánkra, a nemzetstratégiánkra és Európában és a világban betölthető poziciónkra. Egyetlen erőmű mint fő áramforrás nem biztonságos, sőt kiszolgáltatottá teszi az országot. Suba alatti előkészítés, parlamentre áthárított felelősség, látszatvita, 10 éves titkosítás szerepelt még a Magyar Tudományos Akadémián a "Villamosenergia-ellátás Magyarországon a 21. században" címmel megtartott konferencia Sólyom-előadásában. A paksi történéseket is meg lehet fordítani, mint egykor Bős-Nagymarost vagy a Zengőre tervezett NATO-radar-projektet - biztatta magát és minket az elnök. Meghatottan beszélt az évfordulós zengői kirándulásról. Nem látta -vagy nem akarta átlátni-, hogy a vele túrázók; a LejtMenetes Párt elnöke és a meghasonlott, narancsos gúnyájú Illés a hegyre mászás minden lépésével az ő hitelességéből csipdesnek darabokat maguk és pártjuk részére.
Sólyomnak hazája érdekében, országa jövője miatt le kell vonni azt a következtetést, amit a helybéli zengőiek esetében olyan okosan megtett. Az Akadémián készített interjú végén ugyanis arról beszélt, hogy Zengő győzelme a falusiak győzelme is, akik összefogtak saját hegyükért. Vannak esetek -és ez most ilyen- amikor muszáj összefogni. Még akkor is, ha a "hegy" megmentése érdekében összeverbuválódó emberek vezetője ízlése szerint kicsit túl vörös. Elnök Úr! Van még szabad vödör.
