Kényszerbagoly

Élesszeműek bizonyára észrevették, hogy megcseréltem a kronológiai sorrendet, és csak némi késéssel reagálok arra a gyalázatra, mely Bajer Zsolt pacás tollából fröccsent a nemzetre. A fokozatosság elvének betartása miatt  ugyanis az ember szívesebben lép először a kutyaszarba, és csak onnan át a tehénlepénybe. Nem szeretnék a bukott diák zsurnalisztikát alulról sem nyaldosó írásművével foglalkozni, inkább a sajnos napjainkra oly jellemző, az azt körülvevő egyéb eseményekre szeretném felhívni a figyelmet! 

Hétfőn Kálmán Olga a közigazgatásról szóló lájtos kérdéseivel egészen elandalította Navracsics Tibort, majd nekiszegezte a kérdések kérdését: mit szól  inkriminált szösszenethez. A miniszterelnök-helyettes, közigazgatási- és igazságügyi miniszter elítélte a cigányok többségét állatoknak bélyegző, azok likvidálását kívánatosnak tartó elmélkedésnek álcázott elmebajt. Az Egyenes Beszéd egyenes műsorvezetőjének kérdésére még azt is hagyta kipréselni magából, hogy a tollnok ezután -szerinte- nem fér be a kétharmadba.

Az események felgyorsultak, a Videoton, és az Ikarusz sok dolgozójának napi imájába foglalt Széles Gábor médiabirodalmár először elnézést kért, bár rutinosan már itt belekeverte, hogy tulajdonképpen a Békemenet elleni szervezett támadásnak vagyunk tanúi (sic!). Sietett elítélni a rasszizmust, és eldicsekedett vele, hogy a tiltakozó flashmob résztvevőinek transzparenseit hagyták kitenni a MH székházának is helyet adó épület bejáratánál. Józan ésszel fel nem fogható -az enyémmel legalábbis-nagyonis-, hogy a következő napon az arcában nevét hordó ember már a főmunkatársért, -ő Zsolti-, a lapért, és a munkáját végző nemzeti kormányért való kiállásra buzdított. Az echos lejáratásról, országrontásról, bűnpártolásról a rasszizmust kiforgató ballib. szervezkedéséről, végül gyilkosvédelmezésről hablatyolt "Válasz a Támadásokra" című regényében. Nem, nem ahhoz nem elég hosszú, inkább meséjében... Nem, nem a mese az legalább szép, inkább...(házi feladat).

A 2008-as rutin sokat segített, na meg a szőke szóvívő, aki újságírói munkásságként aposztrofálta a publicisztikát, hogy jól értsék a tutit washingtoni szenátortársai is. Sokan értették; az ügyészség, a Hajléktalaneltakarító, a narancssárga Aligkivehető munkástagozatos. A hazai többség, a nemzetközi sajtó, az Európai Bizottság igazságügyi-, szabadságjogi kérdésekben illetékes alelnöke Viviane Reding azonban nem! Széles két beszéjpontja között, mely nem egyenes, újra megszólalt a Kedves Vezető barátja  is. ( A Barát hallgatott, nem egészen úgy mint a fociügyben, hanem igazán). Amit többek között megdönthetetlen "alibiként" mondott, az magáért beszél: ha ő likvidálni akarna bárkit, azt nem vennénk észre.., ja csak a szél!

A minapi rövid poszt abszolválása után magamba szálltam, és rájöttem, hogy nem úszom meg ennyivel, mert egyrészt a narancshatalom bebetonozásán kívül ez (mármint a foci) a legfontosabb dolog nemzetünk életében,  másrészt én sem mehetek el fütyürészve a  huhogók mellett. A labdarúgás szó hallatán gyomortájon mindíg kis feszülést tapasztalok, pedig régebben ez a "jöjjön ki ami benn van" érzés nem volt rám jellemző. Messiként kergettem a labdát a tanyánk melletti füves réten, európa- és világbajnokságok idején még az ágyba is magammal vittem a TV-t, fújtam a "kis pénz, kis foci" puskási aranyköpést, meg az aranycsapat névsorát... Na, nem voltam egy Minarik, de a futball-lájkom tekintetben megálltam a helyem bármilyen társaságban.

A baj -mint annyiszor- megint a Kedves Vezetőhöz (KV) kapcsolódik, akinek valahanyadik szülinapjára felcsúti stadiont vett a nép, meg focicsapatot is a mocsárra épült városban, meg edzőt -csakis világhíreset- és hozzá magyar bankot, elnököstűl, az aprópénz miatt. Akkortájt beugrott valami és az aranycsapat mellett körülnéztem az államilag nemaranykor társadalom-szociologiai környezetében, elolvastam sok okos egyetemi tanár fejtegetését a fociról, akik nem átalották többek között azt írni (nem schmitti idézés következik) :

  "A totalitárius rendszerek mindig is kedvelik a látványos tömegdemonstrációkat, melyek – afféle cirkuszi legitimációs aktusként – hatásos alkalmakat teremtenek a nép és a rezsim közötti érzelmi összhang euforizált kifejezésére. A május elsejei fölvonulás, a munkásgyűlés, a tömegdalos mozgalom vagy az úttörősdi az ötvenes években nagyjából hasonló funkciót tölt be, mint a tömegsport és a futball. Ez utóbbi azonban sokkal hatékonyabbnak bizonyul, mint az előbbiek, hiszen a munkahely vagy az iskola által szervezett akciókban való kényszerű részvétel hosszú távon csak a fölülről mozgósítottak ellenérzéseit fokozhatja. A futballmeccsek ugyanakkor tényleges és összetett, érzelmileg és indulatilag átélt azonosulási lehetőségeket kínálnak a partikuláris csoportkötöttségeiktől erőszakkal megfosztott tömegek számára – s ebbéli minőségükben az adott időszakban teljesen kivételesnek tekinthetők."

Értik ugye? Na, akkor jött egy ilyen euforizálási lehetőség az Úr 2012. évének nyarán, kifejezetten barátságos mérkőzés formájában, ahol az ezüstlábú -még nem arany- hazai tizenegy ellenfele az izraeli válogatott volt.

EGYETÉRTÜNK, mert ha beszél, lyukat rúg. Hallgatni összeszorított szájjal kell!

Elgondolkodtató, hogy a Kedves Vezetőnek miért vannak útjában a 62 életévüket betöltött közszolgák, miért lehetséges, hogy amikor a tárcafelelős államtitkár is könyörög (állítólag), mégis hajthatatlan a fülkeforradalmár minivezér. Egyáltalán elgondolkodtak azon, hogy utoljára Néró -akarom mondani a római császárok- tartották a hövelykujjukat az amfiteátrumokban egyszemélyükben lefelé vagy felfelé, döntve életről vagy halálról, de ők először legalább kisandítottak a zemberekre, nem akarván magukra zúdítani a népharagot. Elgondolkodtak azon, hogy miközben alaptörvénybe helyezteti a kedvenc agg nagykövet továbbdolgozási dokumentumát, és nem átall mumifikálodott világszemléletű apródot állítani a honi kultúra élére,  amorozóparodiaként funkcionáló filmes kedvecével pedig elsöpörteti a magyar művészfilmgyártást, és felpezsdíti az elit kaszinó kultúráját,  miért van ez a korosztály a begyében? Először a bírói kar lefejezése következett be, mely cselekmény úgy tűnt, simán keresztülvihető, hisz jogásszal Dunát lehet idehaza rekeszteni, -még ők is belefértek dajcstomistul- és a jogászi/bírói karrier felépítése külhonban egy emberöltő alatt igen macerás...no és ne feledjük a jól fizetett állásokra ácsingzó beosztottakat, akik először kissé pirulva, majd a légkondicionálók hideg fuvallatától emberarcúvá sápadva becsusszantak az ebül szerzett  székekbe. Ám a honi pávatáncost csárdásba regulázta az  európai jogrend.

A görcsbe merevedett hüvelykujj azonban nem engedett, következett a tükörpartitúra szerint szétverésre ítélt oktatás- és egészségügy (GYEMSZI-Kléberszberg Kúnó; a híresen szavatartó állami titkár - és a későkeresztény Ágnes asszony). Azt már a szociális szféra töpörítésénél megtapasztaltuk, hogy az  emberi erőforrás minisztériumában  az ember szó nem darwini, pláne nem jézusi, hanem orwelli értelemben értendő, ha máskor nem,  a fogyatékos embertársaink nihilbe taszítása kapcsán. Aztán jött a kórházigazgatók kinevezése körüli botrány, akiket információink szerint a csodákat sűrűn emlegető Simaképű a magyar egészségügy szürkeállomány esszenciájának titulált, pozíciójukat  egy-két kivétellel beszédében garantálta, majd az államosítás főigazgatók általi szakszerű levezénylése után (ő már nem tud pirulni) kirúgta a "rosszarcokat", jókra cserélve (idézet Balog pátertől). Na erre a sztorira hivatkozva írtam én, hogy óvatosan ítéljük a titkárt szavatartónak, mert  még megsértődik. Jól számítottak, ez az ügy sem rengette meg a közvéleményt, mert egyrészt már a Molnár-Horváth- féle kommunikáció kitartóan gondoskodott az egészségügyi dolgozók "megszerettetésén", másrészt az egészségügyi szférában méltatlanul alacsony fizetések mellett a többszörösen megszellőztetett, szintén alacsony főigazgatói fizetések irígységet kiváltó hatására joggal számítottak. Ez a folyamat az oktatásügyben még csak most szökken gyomba, és mindkét ágazatban nem ért a végére.. A kisgömböc étvágya viszont már kontollálhatatlanná vált. Ide nekem az összes 62 évest, lecsengőben a 2012-es esztendő, ennyi selyemzsinórra még Simor sem szisszen fel, és legyártja a köz gépe. (tovább!)

Ilyenkor télen gyakori az ónos eső, így nem lehet csodálkozni, hogy az öntudatos kisegér is könnyen seggre ül, fenékre esik. Mielőtt azt hinnék, hogy esopusi fabulákat farigcsálok -persze igazuk van- egy könnyed dupla axellel rákanyarodunk mondandóm lényegére, az újévi bombahírre, miszerint az Alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek minősítette a magyarországi választópolgárok regisztrációs kötelezettségét.

Ismét Esopus-szal szólva, a kissé nagyra szabott narancssárga mellényű kisegér már az ünnepek alatt többször fel akata keresni Bagoly doktort -aki kényszerszabadságon volt, -ugyanis kora miatt felfüggesztették működését-, és nem akarták fránya hivatástudata miatt felduzzadt szabadságát sem kiadni, ezért a szorongó kisegér júniusra kapott időpontot Szöcske doktorhoz. A beteglajstromozó munkatársa -bizonyos állástalan oktatópapagáj- két karton kihúzása közben ugyan diagnosztizálta, hogy az egér minden valószínűség szerint regressziós vagy depressziós: elefánt szeretne lenni, de gyógyfüvet természetesen ő nem tudott összekotyvasztani, így csak azt tanácsolta, hogy ügyfelük ne nézegesse többé Ollós Rák Máté  indítványát az átmeneti erdei törvények korántsem átmeneti voltának megállapításáról, tartson sajtdiétát, és hanyagolja Ponty János újabb szokásainak tanulmányozását is, akit azért fogadtak fel a kerekerdő állatai, hogy aláírjon, de újabban arra hivatkozik, hogy ez uszonyokkal nem megy, meg különben is nézze meg először a verdiktet az elefántcsorda! A kisegér nemhiába neurotizálódott, mostanáig csak akaratosan dobbantott, vagy ostorával csettintett egyet,és az elefántok elismerték, hogy együtt dübörögnek, és még két hátsó lábukra is álltak ormányukat lengetve. Ollós Rák Máté sikeres protestálása után azonban az okos behemotok komolyan, sőt komolyabban vették Ponty János ki-fogásait és kihirdették, hogy a hangyától az oroszlánig minden állat szavazhat az erdei választáson, nem kell a fehéregereknél előzetesen megjelenni -pláne nem is fér be minden állat az egérlyukba- sőt az erdő minden fáján kopogtathat a harkály üzeneteket és a mátyásmadarak is kirikácsolhatják a pagony történéseit. Ezért regélem én, hogy a kisegér fenékre esett, de azt is mondom, hogy sok az egérlyuk, és ha kórusban cincognak nem biztos, hogy hallani a sólyom szárnycsapkodását, de még az oroszlán bőgését sem.  És akkor még nem beszéltünk arról, hogy holnaputánra egy hirtelen? ötlettel összehívhatják az erdő lakóit, és a patkányokkal is összefoghatnak...

Elhatároztam, hogy nem süllyedek odáig, hogy górcső alá vegyem Habony-Sarka Péter interjúját a Kedves Vezetővel, de annyi mindent nem tartottam be eredeti elhatározásaimból az ünnepek alatt (nem lesz karácsonyi nagytakarítás, nem hívom meg Szentestére a nagycsaládot, pláne nem mi főzünk, nem eszem beiglit, nem iszom rövidet, mert megfájdul a fejem, nem lesz idén töltöttkáposzta, mindenkinek csak jelképes ajándékot veszek), hogy a fenti nyilvánvaló szószegések után mégis kicsit elmélázok a megtiszteltetéstől botoxosra merevedett neves műsorvezető arcán és kérdésein, főleg beszélgetőtársa válaszain. Szegény Frizbi Péter képtelen volt betartani a különben is "megszokott" tegezést, az interjú elején komolyan aggódtam, majd a "megy ez" felkiáltásomat agyoncsapta a "köszönöm Önnek az interjút" befejezés. De ezek csak a külsőségek, melyek a Ciccolinán és Zámbó Krisztiánon edződött nagyérdeműnek alig tüntek fel, az ördög a részletekben, akarom mondani a nuncius-ban volt.

A Kedves Vezető két dologért ment el a TV2 Frizbi című műsorába, -mit is beszélek- ment el a stáb HOZZÁ. Az első ok az a fránya IMF, amit nem lehet elfelejteni...

Jól láthatóan a miniszterelnök nem tud az unortodox gazdaságpolitika magasságaiban szabadulni a szakmai kontroll fenyegető rémétől, akkor sem, amikor a kedvező nemzetközi helyzet következtében (az újabb transzatlanti gazdasági csőd elkerülése érdekében mesterségesen kialakított pénzbőség) a Jupiter és a Szaturnusz megfelelő együttállása esetén, az ország elkerülheti az IMF, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank gazdasági! és nem politikai ellenőrző, segítő tevékenységét, mivel a befektetők a rövidtávú állampapírokat részesítik előnyben, és ezek hozama nálunk- pont a békaperspektíva következtében- sokkal kedvezőbbek az evidens átlagnál. A láthatóan bizonytalanul optimista győző, a pórnépnek szájbarágós hasonlattal magyarázta a tutit! Ha az embernek eltörik a lába nincs mese, mentőt kell hívni! (szabad, de pontos idézet), ellenben ha csak taxira van szüksége, az okos, vagy győztes(!) megnézi mennyi a céhh, és ha kell gyalog bandukol...

Miniszter(egyenlőre)Elnök Úr!(ha megnyeritek a választásokat) engem nem érdekel, hogy a decemberi ónos esőben Önnek-ja persze mostantól-Neked sáros lesz a nyakkendőd, de ez a gyalogtúra mértékadó közgazdászok szerint napi 550 000 000 millió HUF-ba kerül, úgy ha engem és már nem 10 000 000 millió társamat kérdezed, én szeretek taxizni...

A másik, ami torkon akadt, a diákok! Míg ők ünnepelnek a gépezet dübörög! A félő? gimnázistákat és egyetemistákat megérti a hajdani (Krisztus előtt) diákvezér, és kebelére vonja őket. Közben hátulról zajlik a vezetők ellen indított lejáratókampány, egzisztenciális zsarolás, presszió (hol van Papp Magor?) de a diákok éberek, és csuklóból üzentek egy frappánsat a kormánynak. A rózsaák háborúja folytatódik...

A sasról tudtuk, de a sólyom sem kapkod legyek után!

A diákok félnek! - mondá a Kedves Vezető.
Freud-i elszólás - mondja a pszichológus!
Kifut az ügy karácsonyig - reménykedik a Kedves Vezető.
Januárban folytatjuk - így a diákok!
Én is szerveztem diákmegmozdulásokat - így a Kedves Vezető.
Te is szerveztél népszavazást a tandíj ellen - így a diákok!
Én is tüntettem egykoron - így a recsegő szócső.
Hány milliárdot kapott a Századvég - így a homo sapiens!
Tetszik NEKEM a diákok buzgó helytállása, tiltakozása, összefogása, én is egy vagyok közülük, ifjú szívekben élek. -így a Kedves Vezető.
Orvost, orvost! - rikkant a pszichológus!

Irreális volt a régi történet, amikor ie. 950 körül a filiszteusok drabális hősét legyőzte a kis pásztor, a Saul király mellett hárfázó  Dávid. Mondhatjuk, hogy irreális, de azt is, hogy közvetlen isteni beavatkozás kellett hozzá, ami ugye nem elvárható, csak megtörténik.."Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok" - mondja az Úr. (Ézsaiás 55:8) 

A mai magyarországi abszurdban két tehetséges színházcsináló küzdött, nem egyenlő esélyekkel, és nem egyenlő erkölcsi jogosultsággal. Dávid alkotókedve és ereje teljében létrehozott valamit, amit hazán innen és túl is elismert a szakma és a közönség, műhelyét Nemzeti Színháznak nevezték. Góliát másképp látta a világot, és megkívánta ami nem jog (mert az ugye látjuk, hogy csűrcsavar) hanem erkölcs szerint nem illette meg. Övé volt már a debreceni Csokonai Színház direktori széke, a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének vezetése, a Magyar Teátrumi Társaság primátusi helye, és elnökölte a minisztere  által kinevezett szakbizottságot, a  Színházi Bizottságot  is. A tehetséges beregszászi ifjú gerince nem bírta az önként vállalt súlyokat, és tartóoszlopa mellett a legenda szerint jelleme is megroppant. A POSZT székfelrúgós nyitánya után -pláne amikor a rivális minden elvihető szakmai elismerést orra előtt bezsebelt- nem válogatott az eszközökben. Előre győztesként aposztrofálta magát, a stílszerűen színjáték pályázat lezajlása előtt.  A  bizottságba beültetett saját és a tárca mamelukjai mellett szegény Töröcsik Mari igazi drámát élhetett át, melynek csúcspontja az arcátlan hatalom eredményhirdetése volt, miszerint a győző egyhangú szavazati aránnyal nyert, holott a nemzet szinésznője csak Dávidra szavazott igennel!

Elérkeztünk a görög drámák csúcspontjához, itt már csak a "deus ex machina" segíthet, de ki rendezi majd a darabot, és mikor?

Tandíjról, több tízezres keretszámcsökkenésről döntött, illetve később Orbán szerint nem döntött a kormány, még illetve, szegény Balogh Zoltán szerint; hol döntött, hol nem (hol volt, hol nem volt, mint a mesében). Az egyetemisták mindenesetre nem tekintették a közölteket legendának, mert a bejelentést  követöen a Műegyetem főépületének aulájában a HÖOK, a HAHA, a Magyar Rektori konferencia képviseletében Péceli Gábor a BME rektora, a PDSZ és egyéb felsőoktatáshoz kötődő szakszervezetek és diáktömörülések küldöttei tartottak beszédeket. A demonstráció után a passzivan viselkedő, csak díszkiséretet adó rendőrség felvezetésével kicsit elfoglalták a Petőfi hidat, majd beköszöntek volna a sokfelé kitekintő nemzetgazdasági miniszternek, de ő nem volt "otthon", így nem tudták megmutatni neki a bizonyos hűlt helyen lévő, piros pontocskákat sem. Dolgavégezetlenül kifagyoskodták magukat a Kossuth térre és a többezres egybegyűltnek felolvasták a 6 pontba szedett követelésüket. 1.Követeljük a köz és felsőoktatás átfogó reformját! 2.A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre! 3.Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat! 4.Töröljék el a hallgatói szerződést! 5.Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát! 6.Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy a hátrányos helyzetű családokból is legyen esély bejutni a  felsőoktatásba!

Kövér házelnök szomorúan konstatálta, hogy az országgyűlés őrsége itt nem rúg labdába -ja bocs, a labda az Orbán- így csak odadörmögte, hogy nem is őket érinti...Nem kellett volna, mert másnap már országszerte sztrájkoltak a középiskolások is. Hú de nagy a baj! Két lehetőség adódott, vagy előrehozzuk a karácsonyt, és megkérjük a kisjézuskát, hogy tegyen csodát, vagy egyenesen a Kedves Vezetőhöz kell fordulni segítségért! Betartva az illő sorrendet Viktort kérdezték, hogy mi légyen...Ő már Brüsszelből megüzente: "Erős hetünk van. Hétfőn megcsináltuk a költségvetést, szerdán a gázfűtés-és villanyáram-árcsökkentést, csütörtökön megoldottuk a jövő évi minimálbért, és a hét végéig megoldjuk a felsőoktatást. (Az ÖREG-nek is kellett 6 nap)

Hazatérve legott kedvenc TEK legényei gyűrűjében, egyetemistáknak látszó fiatalokkal (mert nem ismerik a többiek őket, és nem is kérték meg egyiket sem, hogy helyettük igyanak pertut a miniszterelnökkel) egy belvárosi romkocsmában megoldották a problémáat. A köztudottan internetfüggő miniszterelnök a facebookon üzente meg a diákoknak, hogy világos kommunikációval helyretesz mindent, nem lesznek keretszámok,és aki eléri a 240 (cm?) magasságot, azt símán felveszik.

A késő pubertáskorban lévő diákok azonban értetlenkedtek, sőt visszaüzentek: "Orbán sem érti a tiltakozó diákok érveit. (meg a Rózsi se) Az érintettek bevonásán alapuló konzultációt nem válthatja fel semmilyen pr akció, csak nyílt, tárgyalásokon megszületett átalakítást fogadunk el!" A tiltakozás folytatódik. Szörnyű dologra jöttem rá, a TEK, Kövér László, és az Üde Zrt. segítségével! Viktor fent felejtette a grippenen a Tau bácsitól kapott kalapját!