Kényszerbagoly

Emlékeznek még az RTL Klub–kormány, pontosabban az RTL Klub–Kávé ellentét kezdetére? Azidőtájt történt mindez, amikor a narancssárga kisgömböc lenyelte a magánnyugdíjakat, a trafikokat, a termőföldeket, a közvéleménykutató cégek javarészét, a casinókat, a takarékszövetkezeteket, és az összes szegényembert és szegényasszonyt, no meg az origo.hu-t és a TV2-t. Akik meg tehettek volna valamit ez ellen, azok  mind várták, hogy végre lenyelje a kondásfiút is a bicskájával, ahelyett, hogy számosságuk alapján belülről szétrúgták volna a telhetetlen bendőt. Ha megy, hát megy -állapította meg a gömböccé kerekedett, és megcélozta az RTL Klub bekebelezését is, hogy továbbítsa a zsákmányt a bélrendszer alsóbb szintjei felé. Micsoda nagyszerű dolog volna -javasolta a guccis- ha a "Barátok közt" egyik epizódjában a terminátorné két szelfizés között a rezsicsökkentésről duruzsolna -a sorozat új Zsófijaként-, vagy a híres Kávé-kompatibilis testvérpár e témában dalolna az X-faktor egyik gáláján.

A hazai demokratikus ellenzék töketlenkedése, a barátnak látszó ellenség hatástalanítása, a civilek gatyábarázódása időigényes folyamat. Ezért Zeusz rögtön két  lehetőséget is adott -Niké kérésére-, hogy az általa kedvelt athéni demokráciát helyreállíthassuk, mielőtt beolvadunk egy nem kívánt birodalomba, mint anno a görögök a rómaiba. Zeusz és Niké patronálásának -az istenek kiszámíthatatlanságán kívül- kettős oka is volt. Egyrészt szépen fogyott  hazánkban a főistennel reklámozott joghurt, ami a villámok urának hiúságát legyezgette, másrészt Niké fejéből nem lehetett kiverni, hogy a rusnya Szabadság téri szoborral az ő szárnyait is nevetségessé tette a kőfaragó  Párkányi Raab Péter.

De maradjunk Veszprémnél. Ha igazságosak akarunk lenni a demokratikus ellenzék tőle szokatlan módon, hamar felsorakozott a civil Kész Zoltán mögé. A jelölt szakmai alkalmassága kikezdhetetlen ( katolikus gimnázium, tanulmányok az Egyesült Államokban, tökéletes angolság, Fullbright-ösztöndíj, előadások külföldi egyetemeken, antirasszista projektek.) Így a második házasságot titkárnőkre alapozó fideszesek, a politikai gentlemen"s agreementet felrúgva a magánéletén keresztül próbáltak fogást találni rajta. Nem sikerült, helyben elég nagy ismertsége van a tanárnak. És Ferenc, a pápa árnyékában csak remélni merjük, hogy egyes plébániák politikusi affinitással rendelkező papjai sem terelgetik már a rájuk bízott veszprémi nyájat a szegény és idegenellenes narancsosok karámjába.Decemberben, a számukra is váratlanul hullott  égi (állami) mannához meg biztos nem írt kívánságlistát senki, senkinek.

"Senkit nem hagyunk az út szélén"-idézte Kávé buborékszavait 2014-es beiktatása alkalmával Czibere Károly, az EMMI szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára. Naivabbak akár még hihettek volna neki, hisz kormányzati szerepvállalása előtt a reformátusok szeretetszolgálatát irányította. Azt is mondta, hogy céljai között szerepel a házi gondozás erősítése, ami egy idősödő társadalomban szerinte egyre nagyobb jelentőséget kap, meg azt is, hogy az is eltökélt szándéka, hogy a szociális biztonság megerősödjön, és  garanciákkal egészüljön ki.

Vasárnap három órakor indult el a terrorizmus elleni tiltakozó megmozdulás, a "köztársasági menet" a párizsi République térről, hogy másfélmillió -zömében- francia állampolgár az áldozatok hozzátartozóinak és a világ politikai vezetőinek részvévetével demonstrálja rendíthetetlen hitét a sajtószabadság, a köztársaság és a rettegésbe nem szorítható demokrácia mellett.

Az első sorban meneteltek az áldozatok hozzátartozói, a másodikban feltűnt a magyar miniszterelnök is (Lk 14,7), útban Zürich felé félúton, ezúttal nem vonaton zötykölődve, hanem OTP magángéppel, magánTEKvezérrel, magánigazságügyiminiszterrel, magánmikrobusszal érkezett. Hál'Istennek visszafelé még elérte a focigálát, de előtte  sajnos még megnyilvánult, hogy pótolja a kimaradt pénteki birodalmi közrádiós fejtágítást, ezúttal "európai" dimenziókban.  Ő egyedül beszélt, de mi tízmillióan pirulhattunk -minusz Lyobbik, Rogán, és Hajdu - miatta. Szavait nem idézem, mert nem illik locsolni a gyomot, sem trágyázni a sivatagot. Földes Andrásnak igaza lehet, vagy valóban távolodunk Horthytól, és immár a középkorban vagyunk, vagy ez az illiberális rémálom összeszedi a magyar történelem minden mocskát, koroktól függetlenül. 

Nem tetszik nekem, hogy amikor már nyakunkon a karácsony, két nap különbséggel hívnak tüntetni engem. Tudják, hogy elmegyek, ha fogcsikorgatva is, mert nem hagyok ki egyetlenegy esélyt sem ami rövid-, félhosszú-, vagy hosszútávon azzal kecsegtet, hogy "lesz még Magyar Köztársaság". Ökölbeszorított kézzel elmegyek, ha reményt látok arra, hogy nem kell a civilkurázsit olyan látványosan megtestesítő Goodfriend ügyvivő előtt szégyenkeznem, hogy magyar vagyok. Mert a világban engem is odasorolnak a hat kitiltott mellé, Kávé mellé, aki éjjel-nappal bömböli, hogy ő és Magyarország ugyanaz. Elmegyek, ha egy százalék esélyt látok arra, hogy az országgyűlés elnöke soha többé nem írhat hivatalos levelet tízmilliónyiunk pirulására, ha zászlófóbiáját nem teheti többé erőszakosan közüggyé. Elmegyek, ha a fene fenét eszik is, ha a jövőben félművelt jogfosztó jogászok nem nézhetnek hülyének egy egész nemzetet; és nem hihetik, hogy Vida Ildikó ügyvéddel kisért szánalmas, szárnyaszegett vadkacsatánca elterelheti a figyelmet a többi 5-ről+?² és arról ami a lényeg, hogy szájunkig ér a szar.

Szegény HírTV-re rájár a rúd. A 2006-ban még forradalmi hangulatot teremtő megfideszesedett riporter, Császár Attila a netadó ellenes tüntetésen nehezen talált bele a keresztény-polgári békességet követelő szerepkörbe, és majdnem a Szabadság téren érezte magát ismét. A neveletlen demonstrálók válogatott szavakkal illették a csatornát, mely a ráaggatott jelzők mögöttes jelentését teljesítendő, rögtön belekezdett a civil szónokok egyenkénti levadászásába, karaktergyilkolászás céljából. Először Várady Zsoltot szerkesztették ki, egy 11 évvel ezelőtti füvescigi szívásáért, majd Gulyás Balázs után vetették magukat, aki a múlt évben egy útkereszteződésben karambolt okozott. Az okkal nyomozó újságírás -az ok, hogy a fidesz és Kávé beijedt- legszebb példája még ezután következett. Tudjuk, hogy nem lehet minden tudósítást olyan alaposan előkészíteni, mint a közszolgálati hírosztály nemrégiben kinevezett vezetője tette, Cohn Bendit itt tartózkodása alkalmával. Papp Dánielről el lehet mondani, hogy hírhamisító, de azt a tehetségét nem lehet elvitatni, hogy valóban felismerte az Európai Zöldek társelnökét, sőt nem is Ciccolinát montírozta a helyére.

Mek kéne Kávénak mondani, hogy gáz van, illetve, hogy gáz van, de vezeték nem lesz, és ez még a kisebbbik rossz a Mikulás-csomagban, ahonnan a bárány elmenekült, és csak különdöző méretű krampuszok vannak. Hogy hiába a Bencsik-testvérek vezérmentő akciója; az egyik, a Gábor -aki saját tehetségéből lett a pitypangos kerényiújság főtollnoka- nekiment az újfideszesek zabrahadnak, ugyanakkor a másik, a világot egykor vörösben látó András szájbarágta, hogy még így is, még most is, és csakis Kávé lehet a magyar álom megvalósítója. Tettük szép példája a családon belüli összjátéknak, de már késő. A szar túlér a pöcén, és elérte a 2006 óta megbővölt ellenzéket. Mert tudni kell, hogy aki nem szavazott a kisebbségben lévő narancsos kétharmadra, azok mind ellenzékiek. Vagy demokraták, vagy éhezők. És tudjuk, hogy az emésztő sem robban könnyen. Sok gáznak kell ott felhalmozódnia, az ellensúlyok gödörbeesése fékestől még csak a szagot engedte ki, majd a sok trutyi-mutyi, a felsőbb körökben redszeresített éneklő aranybidék lassan kimosták az eltömődött szelepeket, és jött a robbanás. Ezt jól elpaksolták, és még szerencse, hogy nem az atom durrant, csak a korrupció.

"Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást tevé, megdobbantá lábával a földet; éppen csak ezt a kis darabját a földnek felejté el megrúgni, ami itt a Kárpátoktól a Dunáig kikerekítve fekszik; az egész föld mozdult, hanem ez az egy darab állva maradt”-írta regénye előszavában Jókai Mór. Ez jutott eszembe, amikor a lelketlen lelkész legújabb, de nem előzmények nélküli, agymenéséről adott hírt a média. Eszerint valóban felhorgadt Balog páter "harci kedve" a -csak számára- Huszár telepi fiaskó után, amikor a helyi romagyerekek jogerős bírói végzés alapján kiszabadultak a fideszfondorlattal létrehozott gettóból, mely egész további életüket meghatározta volna.

Szétforgácsol minket újra és újra a hatalom, bejáratott fejszéje pillanatok alatt vastag aprítékkal borítja be a földet. Ez a lepel télére tán megvédi a lenn szunnyadó, soron következő magot, de fává az sem érik. Magától esik darabjaira csemete korában.

Ahogy távolodunk a Magyar Köztársaságtól és megérkezünk az illiberális tekintélyelvű egyszemélyi hatalomhoz, az út mentén ott sorjáznak a kiszáradt hajtások, megannyi intő jel, hogy rájöhessünk, balsorsunkat csak mi téphetjük végre szét.

A legnaivabbak 2010-ben arról álmodoztak, hogy a kétharmados, narancsos győzelem után jön a kiegyezés, -az Unió nyújtotta pénzügyi segítség biztonságában- a nyugodt építkezés. De a már többszörösen bukott Kávé centrális erőtere nem ezt a jövőt szánta nekünk. Hozzákezdtek a fékek és ellensúlyok szisztematikus lebontásához, az urambátyám-magyarország feltámasztásához, ahol a tehetség hátrány, a szolgalelkűség talentum, a törvénykezés szemfényvesztés, mely megalapozza, hogy a fideszmagyarban az enyém után is az "enyém" következzen. A "tiedből" elvették a magánnyugdíjpénztári vagyont, a rendvédelmisek korkedvezményét, a fogyatékos emberek járadékát, a szegények levegőjét, etc. A megkaparintott propagandagépezet -a közszolgálatinak hazudott televizión, és a híreket monopoliumként szolgáltató MTI-n keresztül- szorgalmasan és fáradhatatlanul mosta át az emberek agyát napi rendszerességgel és orwelli precizitással. A szocializmusban kétszeresen megalázott egyházak -egyfelől a népköztársaság elnyomó rendszere által, másfelől a saját, III/III-as vezetőik gerinctelensége által- ezúttal is többségükben elfogadták a hektikusan csurgatott júdáspénzt a rendszer elvtelen kiszolgálása fejében.

Kávé kormányában csak úgy nyüzsögnek a tehetségesebbnél tehetségesebb ifjak, már ha viszonyítási alapként fiatalnak és demokratának tekintjük Kávé királyt, aki éppen cca. 300.000.000.000 millió forintért valósítja meg gyermekkori álmát, hogy ő legyen a vár ura. Ha beköltözik, az olyan, mintha minden magyar, az egész nemzet ott páváskodna vele együtt. Na, ennek elmagyarázása is az egyik feladata L. Simon Lászlónak, a miniszterelnök földijének, aki még ráadásul ugyanazon gimnázium padjait is koptatta, mint kalácsadó gazdája. L.Simon helyét az apparátusban nem volt egyszerű megtalálni, hisz ő maga is sokáig küszködött, hogy Baudelaire vagy Simon Legree váljék belőle.