Kényszerbagoly

Minden ment a maga útján, ahogy megszoktuk a rendvédelmisek-, az egyetemi hallgatók-, a tanárok-, és a rezidensek tüntetéseinél. Először merev elutasítás -ez Kávé habitusából egyenesen következik- majd ha látszik, hogy nem lehet csípőből tüzelve elsöpörni az egészet, akkor jön a látszattárgyalás valamilyik famulussal -el lehet menni államtitkárig, vagy akár miniszterig is- a Kedves Vezető közben eltűnik, és a sosem kerek kerekasztaltárgyalások során kifinomult módszerekkel éket vernek a tiltakozók közé. Ha egészen elül a vihar -ellobban a félázsiai szalmaláng- akkor jön az ejnye-bejnye; a tűzoltóság belelényegül a katasztrófavédelembe, egyetemista, főiskolás csak úrigyerek lehet, de onnan is csak módjával, mert drasztikusan csökkenteni kell a létszámot. A hahásokat támogató tanárok is jól megkapták,  lassan a föld nyeli el a nemtetsző felsőoktatási intézményeket, végül csak az egyre terebélyesedő Navracsics-féle janicsárképző marad. És hamár a fővárosi középfokú egészségügyi képzés bázisműhelyének szétverésénél tartunk, fínoman átvezetjük a dolgot a Kávé torkán megakadt utoló szálkáig a feketeruhás nővérmozgalomig és annak elindítójáig.

Európában ma épeszű emberek és politikusok (fínom distancia) közül egy sem gondolja, hogy a menekülők áradatából adódó kihívásokat nem kell megoldani, azt sem állítja senki, hogy e tekintetben bővében vagyunk az időnek, de csak a legelvetemültebbek fordítják mások tragédiáját saját hasznukra, mossák össze a migránsokat a terroristákkal, a nőket megerőszakoló bűnözökkel, hogy aztán belpolitikai tőkét kovácsoljanak az emberek félelméből. A gyűlölet éberentartása minden autokrácia létérdeke, a szabadságától részben vagy egészében megfosztott szunnyadóagyú nép éberkómában tartásának alapja.

Ha Balog páter dalra fakad, annak oka van. Ha Balog páter dalra fakaszt másokat, annak pláne oka van. Második  napja tartja lázban az internet népét, hogy vajon hogyan ülteti át a gyakorlatba -Kávé egyik lelki sugalmazója- legújabb ötletét. A távolabbra gondolkodók azon is elméláznak, hogy mi indította erre őt, mi a ratio sufficiens. Legkézenfekvőbbnek az tűnne, hogy egy régen dédelgetett gondolat megvalósításával akar kedveskedni  Vezetőnknek, és e gondolat az Etyeki videó megtekintésekor fogant, amikor Kávé szinte egyedül volt kénytelen "sok kislányt meghágni", mert az ivócimborák többnyire csak tátogtak, a profi Nemcsák kivételével. Milyen szépen kiereszthette volna Seszták a basszbaritonját, ha minden nap kórusolt volna a suliban. Persze előbb megbízható fideszközeli karnagyokra lenne szükség, de ez nem probléma. Lóbálni mindenki tudja a karjait.

Blaskó Péter a Nemzet Művésze. Blaskó Péter vitathatatlanul nagy színész, számtalan felejthetetlen alakítás létrehozója; Lear királytól, Wolandig, Petur bántól, Galileiig. A nagy szerepek közözött pozitív és negatív jellemű hősök egyaránt találhatóak, az előadóművész karizmájának nagyságát az jelöli, mennyire hitelesen "hozza a figurát" saját lelke bugyraiból. A szerepek mögött létező embert azonban csak akkor ismerhetjük meg, ha maga is ambicionálja a színpadon túli kitárulkozást. Csak ilyenkor derül ki, hogy Liliomfival, Hendrik Höfgennel,vagy Frederick Bronskival hasonlatos-e saját jelleme.

Blaskó magánemberként, és értelmiségiként akkor vált közismertté, amikor -Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elleni tiltakozásul- 2008-ban nem vette át tőle a Kossuth-díjat. Pedig akkortájt még nem a perzisztáló miniszterelnök kiváltsága volt a művészeti és tudományos díjak odaítélésének végső ámenje, mint manapság Észak-Koreában, és idehaza Viktorfalván. 

Anthony Parkins alteregója nyert Tapolcán. Kezdődik a Psycho? 'asszátok meg demokratikus ellenzék, együtt maximális esélyetek lett volna most is. És tisztázzuk újra, nem az összefogás bukott meg a 2014-es választások alkalmával sem.  Az egymás torkát harapdáló, befogott orral, némi töménnyel összefogó politikusvezetők véreztek el. Aki nem érti, hogy az első lépés a demokrácia helyreállítása, tehát Kávé kisöprése, az agyalágyult.Takarodjon a politika színpadáról.Legyen az a LejtMenetPártja, vagy a többi koncért marakodó. Győzelem kell, aztán jöhet új választás. Még Kálmán Olga sem hagyta érvényesülni Hann Endrét, a Medián igazgatóját, amikor végre  -félve ugyan- , de kimondta az összefogás kényszerét, kimondta, hogy együtt a demokraták erősebbek, mint a lyobbik. Már sokszor elmondtuk azt a pszichologiai tényt is, hogy nyilvánvaló, -ahogy az a fideszhez pártolt baloldaliakkal is történt 2010 előtt- a csalódottak először a bizon

Miközben Ferenc, a pápa nagyhorderejű elődeinél is közérthetőbben tesz tanúságot a mindennapokban megélt kereszténység krisztusi parancsa mellett, addig a honi keresztény/keresztyén egyházak prominensei alamizsnás kézüket túl sokszor nem lefelé nyújtják -az elesettek felé-, hanem felfelé, és kunyerbálva várják a Kávé által hektikusan kiperkált  "ezüstpénzt". És bár 2014-ben a "nemzeti összetartozás" napján Erdő Péter bíboros, a katolikus püspöki kar elnöke, Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat akkori lelkészi elnöke és Gáncs Péter, az evangélikus egyház lelkész-elnöke visszautasította a déli egyperces harangzúgásra vonatkozó felkérést, az egyfejűvé váló állam és a monoteizmust valló keresztény egyházak ezer szállal fonódnak azóta is össze. Semjén Lórogyasztó Zsolt érezte meg napjainkban először a hívők eszmélésében rájuk leskelődő veszedelmet, és újraválasztásakor álkeresztény baloldali pártveszedelemtől óvta a hozzá hasonlókat.

Az alomból kiesett Illés Zoltán  azt állította, hogy az Orbán-kormány szétverte a környezetvédelmet. Az általa felsorolt tények nehezen cáfolhatók; Kishantostól-Hortobágyig, a napelemek megadóztatásától-Paksig. Utólag elsírja, hogy 2010-ben az "Embertelenségi Minisztérium" olvasztókemencéjébe lökték a halálraítélt ágazatokat: az oktatásügyet, az egészségügyet, a kultúrát és szociális ágazatot, na és bónuszként a környezetvédelmet. Alig vette a nép észre, hogy Balog páter boszorkánykonyhájában  2014-re a környezetvédelem államtitkári szinten is megszünt, és Illés szavait idézve, a földművelésügy alá rendelték, "a kürtöskalácsért és a meggypálinkáért felelős főosztályhoz". De mégis ellenérvként hozható fel a környezetvédelem iránti közömbösséggel, sőt tudatos negligálással szemben az a nagy családi vonzalom, mely az Orbán-klán sajátja az ország természeti szépségekben gazdag vidékei iránt.

Politikai közhelynek számít, hogy tavasszal nemcsak a természet, hanem a félázsiai kábulatban élő népek is könnyebben ébredeznek, így a diktátoroknak és a centrális erőtér mozgatóinak nem március a kedvenc hónapjuk. A dőrébbek -mint Julius Caesar- még a jósokra sem hallgatnak, az okosabbak, mint Kávé, igyekeznek elejét venni a ribilliónak, és külhonból piknikeztetésre megvendégelt szomszédokkal, valamint suba alatt fizetett diákokkal töltitik fel a Nemzeti Múzeum kertjét, rácsokkal kirekesztve a megbízhatatlan pórnépet! A híres lengyel-magyar barátság 2015-ben is virágzik -de, az Európai Unióhoz hasonlóan- északi testvéreinknek is elege van a putyini ágyban melegedni akaró Kedves Vezetőből. A diákbérek meg egyre emelkednek, állítólag még Kubatov Fradistadion Gábornak is megszaladt a vénaszkennere, amikor a választások során bevetett  gimiseknek ki kellett fizetni az ezres órabért.

A SZECS Veszprémben  senkit nem tudott beültetni  a KÉSZ-be, pedig az előző önkormányzati választásokon a narancssárga  jelölt könnyedén győzött a választókörzetben. Most azonban már más a helyzet: még országosan szagolható a levegőben Putyin Красная Москва illatfelhője, melyből másfajta felhőre is asszociálhatnak sokan. Még előttünk van Angela Merkel döbbent arca, amikor a honi  Kisputyinunk a Bundeskanzlerin jelenlétében az illiberális demokráciáról hadovált. Memoriánkban tárolva van a trafikmutyi,a földzabra, a takarékszövetkezetek einstandolása, a netadó, a félfeudális oktatásügy, az éppen szétverés alatt álló egészségügy, a fideszes politikusok táguló  méretű és számú ingatlana, a kitiltási botrány -de abbahagyom, mert nem erről akarok írni, és elfogy az összes karakter- csak még a szegény Ráhel panaszait, és a Simicska-ügyet említeném meg, a hárommilliónál több éhező mellett. Az ezek miatti közfelháborodást már nem tudta ellensúlyozni -az eu-s meghallgatásán ugyancsak lekozmált- Navracsics sűrű jelenléte sem, aki biztosi megbízatása miatt kénytelen volt lemondani a veszprémi mandátumról. Hiába szerette volna, nem tudta azt megfúrni a lyobbikkal is nászágyba kívánkozó Schiffer -pártját szánom tőle-, aki sanda "egy mindenkiért" javaslatával a már létrejött választási együttműködés eldöntése után állt elő az egységes fellépés ötletével, kikötve az egyedüli kihagyandó nevet, aki nem volt más mint Kész Zoltán! Szerkesztőségünkben senki nem csodálkozott, hogy lencsevégre kapták az LMP-s főnököt a SéfKrajcár étteremben, a fidesz helyi főhadiszállásán. Sajtóhírek szerint a lábak nem csak az ebédlőasztal alatt értek össze. A mégtörpébbeknek sem sikerült a zavarkeltés, nem segítettek a smukkok. Török Gábor is hiába dobta be magamagát, majd a fidesznek lejtő elemezéseket az időköziről, semmi nem segített rajtuk.

Bevallom, én voltam az országban az utolsó, aki elhitte, hogy Kávé és Simicska kollégiumban köttetett szövetsége felbomlott. Barátságról nem beszélhetünk, mert az úri huncutok között ez a fogalom nem dívik, és nálunk a politikusok még tíz kategóriával az úri huncutok után következnek. A 2002-es, majd a 2006-os fidesz választási vereségek után, amikor a Ferdeszemű és Gondolkodású Hölgy, valamint a Pestig Futott Debreceni Kiskirály, -és még sokan mások- Shakespeare: Julius Caesar-ját tanulmányozták, Simicska -akit többen a párt főpénztárnokának hisznek- nem csúsztatta új zsebbe az első narancssárga kormány alatt már szépen gyarapodó kincstár kulcsait, hanem Kávénál hagyta azokat, és megteremtette a 2010-es győzelem gaz dasági alapjait.