Kényszerbagoly

 Magyarországon, 2014-ben állandó napfogyatkozásban élünk, így semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy Semjén Madaras Zsolt jóvoltából kis híján újrakezdődött nálunk az 1925-ös daytoni "majomper", melynek tárgya: Darwin tanainak létjogosultsága volt. A miniszterelnök-helyettes a birodalmi agitprop tv-ben azt bírta nyilatkozni, "hogy az evolúció egy hipotézis. Logikai problémák is vannak vele. Azok a fajok maradtak fenn, amelyek alkalmazkodtak a környezethez. Mely fajok alkalmazkodtak a környezethez? Azok, amelyek fennmaradtak" (itt csak mi fejezzük be az idézetet, mert még sok hasonló okos dolog jött ki a száján). E zagyvaságot Ferenc, a pápa sem tolerálhatta, mert hiába csüng a nagy magyar teológus minden szaván, két hónap múltán -véletlenül, vagy isteni rendelésre- ő is szóba hozta a Pápai Tudományos Akadémián a tanokat, és leszögezte; hogy tényként vehető, hogy ősrobbanás volt, és az evolúció is létezik. Amikor az újságírók szembesítették Semién-t a szentatya teremtéselméletről vallot felfogásával, szeme sem rebbent. Képzeletben felütötte az Orwell-2014 zsebszótárt, ahol a logikailag hibás=a ténnyel.

A hajdanvolt Index ikonnak, Szily Lászlónak ismét sikerült meglepni népes rajongótáborát. A maceszgombócos libaleves számára bizonyára elérhetetlen ára miatt legitimálta a kormány internetügyi konzultánsát Deutsch Tamást, aki náhány napja lebüdösbogarazta a tüntetőket. Sokunk véleménye szerint az adó Kávé által való kvázi visszavonása, rímel a diáktüntetésnél, a pedagógus-demonstrációnál, a rezidenseknél etc. alkalmazott taktikára, melynek vége a leszalámizás, és a "lázadók" kivéreztetése volt. Akinek füle van a hallásra, az a rádiószózat szövegéből is megállapíthatta, hogy kezdődik az új pávatánc, hazai és nemzetközi használatra. Szerintem Kávé még élvezte is amikor ezeket a dodonai szavakat mondta: "internet-adó ebben a formájában, és most nem lesz". Gulyás Balázs a tüntetésen résztvevő mindannyiunk nevében mondhatta ki, hogy a Kávé és köre által kitalált, a twitterhuszár által lebonyolítandó többfordulós konzultáció felesleges, mert az emberek egyszer már elmondták erről a véleményüket. Szily lehetőséget adott a Brüsszelbe biztonságba helyezett hajdani sportminiszternek, hogy az alku másnapján -a vele készült interjúban- úgy fogalmazzon."Szilyvel nem tartottuk helyesnek.." 

A közismerten civil szerveződések legkiválóbbikainak végterméke, a békemenet újraszerveződik -jelentette be Bencsik úr, aki azonos a hajdani Bencsik elvtárssal- mert iszonyú nagy rá az igény. Alaptézisként értendő, hogy "az Orbán-kormányt a történelmi jelentőségű társadalmi beágyazottsága miatt sem most, sem később, nem lehet leváltani", de megvédeni, azt bizony meg kell. Pláne, ha a belső ellenséghez még a föld uralmára törő USA is csatlakozik. De,nemhiába táncolta kőrbe a sámán a koronát, az úgyis előbb-utóbb az új uralkodó fejére kerül majd, még akkor is, ha cselből nembarátaink, az amarikaiak juttatták haza, úgy 36 éve a magyar nép számára. Már akkor tudtuk, hogy mit várhatunk  tőlük, amikor 1978-ban Carter elnök a komunyisták kezére adta a nemzeti ereklyét. Hiába indokolta azzal, hogy ne nőjön fel egy nemzedék sem az istváni ékesség nélkül, meg azt is, hogy "jelenléte fokozni fogja a magyarok elszántságát a valódi függetlenség kivívására”, a mai Bencsik és Bayer urakat nem verték át elvtárs korukban sem. Tőlük tanuljuk, hogy Amerika, nem a barátunk, még csak nem is a szövetségesünk. Csak egy Darth Vader, vonom le a korszerű következtetést. Egyébként ma már határozottan úgy látom, hogy nem a békemenetnek kellett volna követelnem a  a békedíjat, hanem a nevezett BB kettősnek.

Miközben az elmúlt hét sajtóhíreit -teljes joggal- a korrupciós kormányközeli botrány, és a netadó ellenében feltámadt apatikus ország tüntetései töltötték meg, szinte elsikkadt két egyáltalán nem jelentéktelen esemény. Egy nap különbséggel két tekintélyes, előéletükben egyértelműen jobboldalhoz köthető ember szólalt meg. A nagyvállalkozó Demján Sándor és az egyetemi tanár Mellár Tamás. Szavaik rímeltek egymásra; míg az OTSZ elnöke  államilag irányított korrupcióról beszélt, a Századvég volt kutatási igazgatója pénzmosodának nevezte volt munkahelyét. Egyikük sem fecsegő személyiség, sokáig "taposták visszafelé a pohárba a vizet", míg az kicsordult. Hosszú némaságuk után nem mérlegeltek, állásfoglalásukban markánsan kiálltak az igazság mellett, leleplezve a kiépített centrális erőtér kulcsfiguráját Kávét is. Felszólamlásukba nem építettek be fékeket és ellensúlyokat, ahogy Sólyom szokta, úgy fogalmaztak, hogy abból mindenki értsen. Tálan a megbuherált választások után az amerikai kormányzat és diplomácia tűréshatárának vége volt az ébresztő, és éppen a szundi intervallumban jött a netadó, ami alarmírozta az eddig némákat is; kortól, nemtől, foglalkozástól függetlenül. Ezekben a napokban még a Kúria álmos szemhéja is feljebb emelkedett, a 3,3 millió mélyszegény országában. Érik a gyümölcs?

Ha végigtekintjük Kávé regnálásának utolsó három évét, minden esztendőre jutott számára egy bevitt balegyenes, és ezekre az ütésekre ő kisértetiesen hasonló módon reagált. Spontán cselekedete a menekülés volt. Az első esemény, a végül sikeresen felszalámizott diáktüntetés volt, 2012-ben. Akkor a résztvevők szintén Kávéval akartak tárgyalni, de csak Hoffmann Rózsát, majd bónuszként Balog lelkészt kapták. Kávé eltűnt a balfenéken, akarom mondani Brüsszelben, és a hallgatók decemberi zimankóban -a Kossuth téren- megfogalmazott hat pontjára, visszaüzente a saját teremtéselméletét -szintén a hatos számot választva- de nem pontban, hanem napban, elvégre az Öreg is így csinálta: "Erős hetünk van. Hétfőn megcsináltuk a költségvetést, szerdán a gázfűtés-és villanyáram-árcsökkentést, csütörtökön megoldottuk a jövő évi minimálbért, és a hét végéig megoldjuk a felsőoktatást". Aztán aktiválták az alvó ügynököket, Stant és Pant, sikerült elhitetni a diákokkal, hogy amit ők csinálnak az nem politika (politika=közélet), és éppen ezért a politikusokat távol kell tartani a tüntetések környékéről is, majd felszántották a Kossuth teret, bedobták a cukrosbácsivá és nénivé átlényegült Kocsist és Selmeczit, a Lendvay utcában pedig feltűntek a Kubatov-legények -az ultrák- "rendberakni" a berendezést és a diákokat. Az orvostanhallgatókkal nem volt ennyi baj, Papp Magor egy svájci állam által finanszírozott alapellátási program vezetőjeként ébredt egy szép reggelen, oszt' jónapot.

Megkaptam hosszú faxodat, melyben tanácsomat kéred a nálatok kialakult helyzettel kapcsolatban. Először is Vitya! Azért mert együtt paksolunk, nem kell minden csip-csup ügyben engem zargatni, elég gondom van az Euróázsiai Unió létrehozásával. Tudod, hogy azt mondtam, hogy 2015-re tető alá hozom, de ez az Ukrajna nem Magyarország. Na, mindegy legfeljebb eltolom a 2015-ös évet. Ezerszer mondtam, hogyha problémád van fordulj KGBélához, vagy Tasnádi Lászlóhoz, nekik mélyebb ismereteik vannak arról, hogy mitől döglik nálatok a légy. A nettel kapcsolatos lépéseidet különben nagyon helyeslem, csak az időzítés volt amatőr. Egy ekkora formátumú  korrupciós botrányt nem szabad olyan üggyel elfedni, ami még a te ronggyá málasztott ellenzékedet is egységbe tudja kovácsolni. Nézd meg, hogy csinálom én! EU szankciók, obamai fenyegetések, tallini beszéd? Válasz: mindenért az USA a hibás -egy sima, egy fordított - ahogy a drága бабушка mondta. Jól kapiskálja ezt a Gulyás-gyerek -vedd figyelembe, ha a mostani kedvenceket időszerű lesz lecserélni-, bár úgy néz ki, hogy bírja még egy ideig szusszal a mindenesed: Lázár, meg a veterán fröcsögő Kövér. De erről jut eszembe, barátság ide vagy oda, a munkában mindig a tökéletességre kell törekedni, igazán korrepetáltathatnád, hogy ő is tudja, hogy szoknyás, vagy nadrágos nem fogadta odakinn a Szijjártó fiút. Fő kérdésedre különben a válasz egyszerű, meg kell nyugtatnod a többszázezer kinn élő rokonát, a fiatalokat, a "magyar szellemiségtől" idegen helyen kutakodókat, hogy gondoskodsz róluk, hogy átérzed a problémájukat, aztán ha kihúztad a lázadók méregfogát, akkor  mindent bele, ahogy szoktad! Közbevetőleg, megdicsérlek Déli Áramlat ügyben, alig vette észre a sok bamba, hogy mi történt, mi ketten még sokra vihetjük, és ha így fejlődsz, igaza lesz régi elvtársunknak Bencsiknek; téged öregem "történelmi jelentőségű társadalmi beágyazottságod miatt sem most, sem később nem lehet leváltani."

A háromszoros választási vereséggel jól elverte rajtunk a port a Ludas Matyi jelmezbe bújt pocakos Döbrögi, és erre nem mentség, nem magyarázat a többszörösen megbuherált választási rendszer, ehhez kellett a -nem magunk választotta- demokratikus ellenzéki pártkorifeusok aktív közreműködése is. Az i-re a pontot -Mesterházy, Tóbiás, Bajnai, Szigetvári, Juhász, az avassága miatt lejárt Gyurcsány, és -a más kezéből etetett- Schiffer tették fel azzal, hogy nem voltak képesek felfogni történelmi felelősségüket a demokratikusan működő Magyar Köztársaság helyreállításáért való küzdelemben, vagy legalább a demokrácia pislákoló fényének megőrzésében. Kik azért, mert személyükben alkalmatlanok, kik azért, mert múltjuk stigmái ezen a távon lemoshatatlanul hozzájuk tapadtak, kik azért, mert alkalmasnak tűnő háttéremberből túl előre pozicionálták -agresszivitáson túl mást nem nyújtó- önmagukat. A parlamenti, a függelékként lezavart Európai Uniós, majd az önkormányzati választásokon is kubatov-legényekként akadályozták meg a sikeres demokratikus ellenzéki összefogást, sőt, ami még rosszabb, a finálé közben kezdték el játszani a nyitányt. Azóta is naponta teszem fel magamnak a kérdést, hogy spontán lehettek-e ennyire bal''szok, vagy sajátságos, sanda politikai céljaik (nem elkopni, másikat likvidálni, stb.) elérésénél semmi nem volt fontosabb számukra. Habonyizálni azonban már kávéi magasságokban, pardon mélységekben tudnak, úgymint; megbukott az összefogás, bebizonyosodott, hogy nem kell ez a választóknak. A fő, hogy  kukorékolhat tovább minden kiskakas a maga szemétdombján.És innen üzenjük, egyik demokratikus ellenzéki pártnak sem adtunk semmilyen "felhatalmazást", pusztán latolgattuk a nemlétező esélyeket, és nem akartunk otthon maradni, mint a torkiglévő és apatikus többség.

A Vígszínházban 2012 októbere - a bemutató óta- Brechttel, és Brecht nélkül is, jóembert keresnek. Ugyan nem került a három istenség elé a göböljárási juhász -Váradi András-, de ha került volna, tán nem kerestek volna tovább. Két évvel később 2014 októberében a botcsinálta polgármesterjelölt  -a választások előestéjén- baleset áldozata lett. Azért írom, hogy botcsinálta, mert magamagától nem akart volna ő politikussá válni, csak szántani-vetni a földjén, és mindenekelőtt  legeltetni juhait, amúgy jó pásztor módra. Jó pásztor módra, mert ezt tanította neki édesanyja: "hogy maradjak mindig jó ember", és ezt a világnézést adta tovább feleségével saját családjának, és a hozzá forduló nincsteleneknek. De az élet másként hozta. Tán nem is az élet, hanem a telhetetlen étvágyú szomszéd, aki  húsz évre elbérelte előle a megélhetést, földönfutóvá téve őt és szeretteit, és -az évek során a sok befogadott közül- az éppen náluk meghúzódó erdélyi, háromgyerekes családot, akik áttelepültek hazát keresni, de házat sem találtak.

Kávé, Navracsics EB biztosi posztra jelölésével két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt elegánsan száműzte már terhessé váló Senecáját, másrészt leckét akart adni a demokrácia ütemére menüettet járó európaiaknak, milyen is az igazi pávatánc. Az illiberális demokrácia szellemi atyjának jelölésekor Kávé a következőket bírta mondani: „Azt várom, hogy a magyar biztos a magyar kormány érdekeit képviselje majd Brüsszelben.” Ennél csak az lett volna képtelenebb, ha megbizottja rátermettségét igazolandó, felidézte volna Navracsics antréját az Unióban, amikor sikerült úgy kiakasztania Neelie Kroes holland digitalis kérdésekkel és médiaügyekkel foglalkozó biztost, (aki egyben az EP alelnöke volt akkoriban), hogy nyiltan hazugnak nevezte -persze a diplomácia nyelvén- a Símaképűt. Szó szerint így fakadt ki: "Miniszter úr, ez nem az, amit néhány órája az irodámban igért". Egyébként Kávé vazallusa a várható  uniós elmarasztaló határozatról még lezseren kijelentette, hogy nem kell szívinfarktust kapnunk tőle. A téma, ha emlékeznek még rá, a fékek és ellensúlyok szisztematikus felszámolása volt -akkor éppen a sajtószabadságé- és erre az időszakra esett az a "kegyelmi pillanat" is, amikor megtudhattuk, hogy minden kritika, ami az Orbán-kormányt, pláne magát Orbánt éri, az minket magyarokat aláz meg személyesen, és ez időtől habonyizálták félázsiai agyunkba, hogy  nekünk több tisztelet -mellesleg azért rengeteg pénz- jár.

Abcúg elnevezéssel indítottak online lapot az "origo árvák". A főszerkesztő Tóth Sára, és munkatársainak többsége is volt origós. Richard Field amerikai üzletember a nonprofit hírportál egyik megálmodója a befektetők nevében körvonalazta az oknyomozó média létrejöttének okát: ők a lapot a magyar demokráciába való befektetésnek tekintik, mivel véleményük szerint a szabad és független sajtó, valamint a jól szervezett civil egyesületek jogállamban nélkülözhetetlenek. A főszerkesztő szavai szerint "lapja nem lesz sem kis 444, sem kis index, hanem leginkább riportok, elemzések és sok társadalmi nyomor-lefestés lesz olvasható benne".