Kényszerbagoly

Anno, amikor a narancsos kétharmad úgy döntött -értsd Kávé úgy döntött- , hogy a szenátor asszony mellé keríteni kellene még néhány szóvivőt, két férfiúra esett a választás: Hoppál karnagy urat foglalkozása tette alkalmassá a feladatra. Ismerős szituáció, más által írt partitúra alapján vezényelni a jónépet. De egy cukrász? Azt hittük értjük a dolgot, az ő kiválasztását az alaptörvény negyedik módosítása ellen tiltakazó diákok tették indokolttá, tudják, akik nem fogadták el Selmeczi vaniliáskarikáit és nápolyiját a Lendvay utcai tüntetés alkalmával. Nyilván Habony és a mögötte álló agytröszt arra a következtetésre jutott, hogy ha a süti házi lett volna, az egyetemisták teletömik a szájukat, és nem tudtak volna olyan kellemetlenségeket kiabálni, hogy az alkotmány nem játék, nem, nem, nem. Nincsenek pontos információink arról, hogy a sütihadművelet hol bukott el, de kiderült, hogy az édességgyártók még a sütésnél is jobban értenek a keveréshez, és erre a képességre a fidesz boszorkánykonyhájában sokkal nagyobb szükség van, mint a rácsostésztára.

Fényestekintetű, Nagyméltóságú, Vitéz, (utánanézni!) Felcsúti Kávé!

A világért sem akarom zavarni soraimmal, de lassan lekésem az utolsó misét is, és nem tudom, hogy a rezsiharcban megspórolt filléreimért -a világért sem panasz- kiért gyújtsak gyertyát; Putyin úrért, Janukovics úrért vagy Turcsinov úrért, természetesen Ön mindenképpen kap egyet. A kis félázsiai eszemmel arra gondoltam, hogy Janukovics úr csak jó ember lehet, mert hát ő is Viktor, ami nálam már komoly érvnek számít ősturulilag. De aztán arra gondoltam, hogy a pejnahajder nem a családjával élt az aranyvécékefe mellett, és ez kissé megzavart. Bár amióta tudom, hogy az aranyszájú Rétvári Bence úr is egy tollvonással törölte feleségét, Gurcsány Ferenc úrhoz (javítva!) sem tudom hogyan kell hozzáállni. De aztán elég volt egy pillantást vetnem a postaládából kiömlő  papírlapokra, hogy tisztában legyek vele, hogy Gyurcsány, Bajnai, Mesterházy miatt szarik kakil (javítva!) a szomszéd kutyája mindig a küszöbünkre, és miattuk van a Paks is, mert ők gaz kommunisták, akarom mondani imperisták. Nem úgy, mint Ön és kedves családja, akik a rendszerváltás előtt személyesen, belülről bomlasztották a cocializmust. Aztán mindenki tudja, hogy élete kockáztatásával egyedül zavarta haza az oroszokat, most meg miért hívná vissza őket?

Nem telt el még három évtized sem a "товарищи конец" után, de a békamenetesek buzgón pingálhatják a molinót, hogy: "товарищи начинают"! Mindez Paks ürügyén történik, Kávé uralkodásának negyedik évében, a közelgő "szabad, de nem korrekt" választások előtt. A kialakult pszichotikus állapotot, amelyben Kádár népe ténfereg, Thomas és Klaus Mann műveinek szereplőivel lehet legjobban jellemezni. A mágus, Cipolla ahogy egykor elhitette, hogy 1989 június 6-án -Nagy Imre újratemetésén- egymaga kergette ki az orosz csapatokat -mintha '89. december 2-án Máltán már nem történt volna meg a nagyhatalmak történelmi megállapodása Kelet-Közép-Európa jövőjéről- úgy hiteti el a mai Mariokkal -nem inkább Höfgenekkel-, hogy jobb nem is történhetne velünk, mint az, hogy visszatérünk Россия kebelére, Putyin ölelő karjaiba. De ezúttal nem 50, hanem kb. 100 évre.  A delirált félázsiaiak bűvölésén kívül Kávé tehetségéből még arra is futja, hogy ismét megpróbálja lóvátenni Európát is, mielőtt népével nyeregbe pattan.

A diktatúrához diktátor kell. A diktatúrában lebontják a demokráciát ellenőrző fékeket és ellensúlyokat. A diktatúrában állandóan növelik az erőszakszervezetek létszámát, a diktatúrában nincs sajtószabadság, a diktatúrában a szavak értelme megváltozik, a diktatúrában már nem az számít, hogy ki mit mond és mondott, csupán az, hogy ki mondta, a diktatúrában a jövő egyre sötétebb, a múlt pedig a jelen igényeihez igazodva változik, a diktatúrában a kegyencek mindent, az emberek semmit nem kapnak, a diktatúrában kormány melletti tüntetések zajlanak. A diktatúrában a kisember fél. A diktatúrák nem szeretik a külső kukkolókat, viszont előbb-utóbb elbuknak, ezért a diktátor is állandóan retteg.

A mi államformánk hál'I köztársaság, csak a köztársaság most éppen pihen. Új választási törvényünk van, új választási körzetekkel, új választási bizottsággal és új szavazópolgárokkal. Az új szavazópolgárok nem az országhatárokon belül élnek, nem itt adóznak, de segítenek dönteni helyettünk/mellettünk. A régi szavazópolgárok, vagy félmillióan, nem kaptak itthon munkát és levegőt, és elmentek dolgozni messzire. Ők itt laknak, itt adóznak, hazaküldik a kenyérrevalót is, de nem tagjai a  "magyar csapatnak", nem járnak a Kubatov-féle B középbe sem. Szavazatleadásuk amolyan vesszőfutás, -akarom mondani- akadályfutás, így szebben hangzik, elvégre Sportnagyhatalom vagyunk. Elsősorban persze a fociban, de Albert Flóri óta tudjuk, hogy abban a játékban is futni kell.

A "szóra sem érdemes" és a "ki kell hányni, mert megfeXi az ember gyomrát" érzések között hánykolódtam, miközben a LejtMenet Pártjának elnökválasztási kongresszusáról hallgattam és olvastam a tudósításokat. Az ígéretes rügyezésből hínárosodásba átcsapó zöldpártban elnökjelöltté küzdhette le magát egy a nagypolitikában eleddig ismeretlen alak, bizonyos V.Zs. akinek fejében, kisgyermekkorában, szülei nem jól rendezhették el az erkölcs és etika kis fiókocskáit, mert ő bizony szeretettel fordulna minden politikai ellenfele felé Vonától, Orbánon keresztül Gyurcsányig, azt is mondani bírta: "nem szabad vakon hinnünk, hogy az igazság és szakértelem köztünk van". Magyarázza már el valaki, hogy ő maga akkor miért van ott?

Putyin és Kávé paksi megállapodásáról nem sok részlet látott napvilágot, leginkább azt tudjuk, hogy van, és ez legyen is elég nekünk, hisz a jó atyuskák gondoskodnak az ő gyermekeikről, nem terhelve őket a keserves robot részleteivel, hogy hogyan is kerül a mindennapi betevő az asztalunkra.  A szakértők felesleges sietségről, aránytalan eladósodásról, környezeti kockázatokról, biztosan nem megtérülő beruházásról beszélnek. Az index.hu és más hírportálok  szerint  szinte bizonyos az uniós vizsgálat.  Az Együtt-PM rávilágít, hogy kinek/kiknek kedvez a bővítés.  A nehezen ocsúdó állampolgárok csipdesik magukat, hogy ez tényleg ugyanaz a Viktor, aki egykor...?

De van akiben nincs kétely, a mérnöki kamara legott megírta paksi dicsőítő balladáját, és ahogy az nálunk lenni szokott, a turpisságok előbb-utóbb kiderülnek, mert képletesen szólva alig száradt meg a tinta a levélen, máris napvilágra került, hogy az alleluja az MVM gépén született. Kísért Lázár szelleme szellemisége?

De ne legyen a kamara elnökének Barsiné Pataky Etelka a neve, ha ilyen csekélységet nem tud megmagyarázni. Annak rendje-módja szerint meg is jelent Kálmán Olga "Egyenes beszéd" című műsorában, hogy mint mondta: egyenesen beszéljen.

A szerkesztő-műsorvezető okos és adekvát kérdéseire adott válaszokból megtudhattuk, hogy hetvenhárom év felett is  ész bontó  lehet a rózsaszín Chanel kiskosztüm. Mert mint említettem, nálunk előbb-utóbb minden kiderül...

Aggódom urambátyáim! Kéne má' egy kis békemenet! A végin még baj lesz abból, hogy a félázsiai eszünkkel nem tudjuk követni a Kedves Vezetőnket. Nem értjük, hogy most ki vagy be az oroszokkal, vagy mint az alvezír mondta: "az orosz energiaüzlet értékválasztás a szabadság ellen" vagy az "évszázad üzlete".  Amikor a "Déli Áramlat " gázvezeték-építésébe Magyarország is bekapcsolódott, Kávé a nép és a parlament elleni puccsról szónokolt, most meg 100 évre eladósodunk az oroszoknak. De fogjuk fel -szállt a pénteki rádiószózat-, hogy enélkül a rezsiharc elbukik, mint Overdose Baden-Badenben. Szegény Illésnek meg ismét csak az umcaccázás jutott, de lehet, hogy ő saját, egyszemélyes tragikomédiáját már észre sem veszi. 

A matematika makacs dolog, választást nyerni a narancsos kétharmad órára kész retro törvényhozása, saját méretre szabott választási rendszere, a miniszterelnök közpénzből irkált levelezése mellett nem tréfadolog. De a demokrácia védelme a fenyegető Mikola-féle elszólás beteljesülésének küszöbén mégis -a huszonnegyedik órában-, összerántotta az ellenzéket. Mérhetetlen politikai szűklátókörűség az idő sürgetése miatt szükséges "hurrá optimizmus" helyett, "de akkor majd a hogyan kormányoznak", hervasztó szólamát szajkózni.  A választás közeledtével egyre furcsább irányt mutató index és origo azt sugallja, hogy a szövetség nem összefogás, hanem összeborulás, hogy aki keresztény és még az elmúlt négy év ellenére is maradt valamije, az biztos Kávé-szavazó. Egy frászt! Aki keresztény, és nem csak pusztán tartalom nélkül vallásos, ami a bálványimádással egyenértékű,  az a mai szegénypolitika, hajléktalannyúzás, rokkantüldözés mellett nem lehet orbánkrata. Mert az ő  katyvaszában éppúgy helye van a turul véréből születésnek, mint a feltámadásnak. Jézus  kétezer éve hirdeti: a szeresd felebarátodat, mint önmagadat legfőbb parancsát. A demokratikus ellenzék nagy hibát követne el, ha éppen Ferenc pápasága idején a hívőket Káve hagymázas, pénzenvásárolt egyházbratyijába lökdösné. Végre több lényeglátás kellene! Ezért most csak a választásra kell koncentrálni, egység, összefogás! Jézus mondta: Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért; elég minden napnak a maga baja."( Máté 6,25-34) Majd a választás megnyerése után kell a kormányzás feltételeit a demokratikus ellenzéknek egymás között tisztázni.

Négy éve volt a demokratikus ellenzék főfoglalkozású politikusainak, hogy kidolgozott programokkal, új arcokkal szervezzék meg Kávé és üzletfeleinek  leváltását. Nem ez történt. Csaknem tétlenül szemlélték ahogy újra leereszkedett nyugati határszakaszunkon a képzeletbeli vasfüggöny, kis ajtóval, mint hajdan a színházakban, hogy a résre nyitott átjárón keresztül bemarkolhassa Kávé és udvartartása az Unióból érkező euró milliárdokat, melyekből a hazai beruházások 97%-át finanszírozták. A surranópályát nemzetiszínű zászlókkal is dúsan lefedték, a nép saját maga főzte ingyenpálinkával ihatta gondolkodásképtelenné magát, miközben a rádióból heti rendszerességgel zeng és zengett a vezér  szava; hogy merre van előre! A köznek hazudott tévékben, és a sajnos sokszor szintén csak paródiaként Isten házának nevezhető templomokban nyóc év alatt tökéletesre csiszolt technikával folyt a parasztvakítás. Az országot és a határon túli nemzetet megszállták a  szürke urak, adóinkból származó pénzt csörgetve zsebeikben, és rávették az embereket, hogy takarékoskodjanak az idővel, de annyira, hogy mire észbekaptak volna már horthy tengeresincs tengernagy fehérlovas szelleme vágtatott éjjelente a városok és falvak útjain. Az utak mentén "közmunkás" jelölést viselő rabszolgák pléhkanállal tömködték a kátyúkat, hogy éhbérükért tovább vonszolják a következő hónapba maguk és családjuk reménytelen életét. A városokban és különösen a fővárosban,  köddé szurkált hajléktalan emberek nemlétező vécék után kutatva könnyítették maguk mellé az el nem fogyasztott étel még mindig termelődő salakját, miközben a köztereken zavartalanul vedelő  hányásturisták szégyen nélkül tették ugyanezt szép hajadon lányainktól kísérve.