Kényszerbagoly

Tombol a nyári hőség. Ilyenkor nehéz logikusan gondolkodni, van úgy, hogy az ország leggazdagabb embere, aki civilben polip, légkondicionált helyiségben azzal eteti a médiamunkásokat, hogy "szinte váratlanul" értesült brókerétől arról, hogy életbe lépett a hűvösebb időkben adott utasítása, miszerint úgy tízmilliárdnyi OTP részvényt kiszór a farzsebéből. Ez a tett biztos nincs összefüggésben betegségével és műtétjével (elhisszük!) a devizahitelesek bankzsebből való megsegítésével (elhisszük?), és semmi köze Kávéhoz (merjük nem elhinni?). Az igazi ok szerinte: vágóhíd és kapcsolt részeinek létesítése -persze nem politikai értelemben-.Szegeden.  Hogy Freud mégis nagy ember volt, azt jelzi az a tény, hogy a sajtótájékoztató mesefolyamába mégis bekerült a Feltámasztott neve, szó szerint eképpen:  "Úgy hallja, egy tehetséges fiatalember, nézzük meg például, hogy a trafikügyet is milyen ügyesen elintézte."

Ja, a trafikmutyi! Ehhez nem kell 40 fok, beégett mindnyájunk agyába. A narancsos kétharmad unortodox Pasteur módszere sem tudja feledtetni. Ennek az a lényege, hogy adagoljunk a birkanyájnak  egymás után annyi disznóságinjekciót (trafikmutyi, földzabra, takarékszövetkezetek einstandolása, szerencsejáték bekebelezése), hogy végül minderre immunisak legyünk, és csak ugyanúgy bégessünk, mint az Európai Parlament által nagy többséggel megszavazott Tavares jelentésre. De a balkéz, a Feltámasztott, elszámította magát. Magyarország pöfékelő nagyhatalom. Létszámarányosan a harmadik legnagyobb fogyasztók vagyunk a világon, minden harmadik felnőtt dohányzik. Emiatt nem simulhatott abrosz alá a 3%-ról utólag 10%-ra emelt haszonrés, a 40 000 árusítóhely helyett a narancsosok által csókosoknak jutatott 5000, a hazug, strómanokkal kijátszott üzletszámlimit, az árukészlet egyre növekvő skálája: a fagyitól az alkoholig. A szegénysorban élő négymillió pálcikával engedelmesen bekajálta a rezsi-rizsát, de azt, hogy cigihez se lehessen jutni, azt már nem.Sőt, mint látható, a függőség nagy kerítő.

A demokratikus ellenzék tovább folytatja vízilabdamérkőzését (rúgások a nemesebb szervekre, diszkrét lehúzások, vándorvesegyártás stb.), és nem veszi észre, hogy a csapat megosztása csak edzőmérkőzéseken célszerű,hogy a gyerekmedencében faltolnak, miközben a mélyvízben már folyik a bajnokság, a játékosoknak utasításokat adó edző pedig nem más, mint Kávé (Kedves Vezető), az ellenfél diktátora diktálója.

Így állunk július idusán, amikor a devizahitelekkel megnyomorított családok, a több generációra érvényes kötelező óvatosság helyett, újabb narancssárga légvárakba kapaszkodnak, és a rezsicsökkenés bűvszavától megrészegülve, nem veszik észre, hogy itt maximum a rezsi egy részének időszakos eltüntetéséről van szó, mert Kiskocsis sem  ekhós szekéren hozza a gázt, a szőke szenátorasszony mosolya nem minenkinél termel áramot, és Lázár legfeljebb feltámadási, de nem temetkezési biztos lehet. Szemét meg annyi van, mint Nápolyban, a szó ilyen és olyan értelmezésében egyaránt, ha kicsit csökken, észre sem vesszük.

Egy biztos, a rezsi-rizsa a választásokig folytatódni fog, a lelkes publikum inspirálja a Münchausen bárókat. A jelenleg bódítható félmillió mellé félő, hogy újabbak csatlakoznak. Persze a másfélmillió mélyszegénységben élő honfitársunk rezsijével nincs mit bűvészkedni, ott nem válik be a rezsi-rizsa, de a narancsos médiaoligarháknak  hála, az ő szavuk nem hallatszik messzire. A többiek meg szeretik a tündérmeséket, és Kávé jobbkeze becsületesen belemondta a nagyvilágba, hogy ami itt zajlik, az biz' a mesék birodalmába tartozik. A három év háromtucat ad hoc  adója alapot teremtett a túlzottdeficiteljárás alóli kikerülésünknek, mely után az eddigi szoros gazdasági folyamatellenőrzés megszűnésével, háboríthatatlanul lehet játszani az "itt a piros, hol a piros" pénzbeszedési technikát, mert az állampolgárok jelentős hányada képtelen átlátni, hogy a nem közvetlenül őket érintő, de biztosan az ő pénztárcájukat csapoló adók  eredetileg is nekik lettek postázva. Az már csak hab a tortán, hogy a mostantól a választásokig hintett rezsi-rizsa százalékok az azt megelőző három év alatt folyamatosan emelkedtek -a hoztam is meg nem is- népmesei elemek alapján.

A dolog morális oldala pedig messze túlmutat a gazdaságin, sőt a választásin is; az Európai Parlament demokráciadeficit határozatának 2/3-os elítélése utat zár hazánk előtt, hogy ne maradhassunk Szent István népe, és visszavezet a kádári, sőt a Kádárt pórázon tartó SZU (Szovjetunió) diktatúra világába, ahol a hűséges alattvaló mindenképpen elnyeri méltó büntetését. Addig, ameddig a TEK mellett még feláll a Kávé által vízionált erős magyar hadsereg is, ígérgetni kell a jónépnek tücsköt-bogarat. És amikor a betonszarkofág becsukódik, nem kérdéses, kire oszthatjuk a hős azeri elnök szerepét, de a baltás gyilkos szerepkörére nagy pozícióharc várható. Ez idő tájra már múlt időben beszélhetünk a földzabráról, a trafikmutyiról, a takarékszövetkezetek einstandolásáról, és Mo Jen hallucinatorikus realizmusa tudná csak megmondani, hogy még mi mindenről. A demokratikus ellenzék meg mit csinál, it csinál, t csinál, csinál, inál, nál, ál, l.

Ferenc, -a szegények pápája- nagycsütörtökön, beiktatása után röviddel ellátogatott a fiatalkorúak börtönébe Casal del Marmoba, és az ilyenkor szokásos szertartás keretében megmosta a gyerekek lábát. Előtte,  beiktatási miséjén az oltár közeli első sorok egyikében  Sergio Sánchez ült, a Buenos Aires utcáin papírgyűjtésből élő szegények (cartoneros) egyik képviselője. Más alkalommal egy vatikáni audiencián szót emelt a gyermekek kizsákmányolása ellen, rabszolgaságnak bélyegezte a gyermekmunkát, és leszögezte; "A világon minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy játsszon, tanuljon, imádkozzon, családban és harmonikus, szeretetteljes környezetben nevelkedjék.. A felhőtlen gyermekkor teszi lehetővé a gyermekeknek, hogy bizalommal nézzenek a jövőbe"

Mutyiországban a nemzeti vécésnéniig végrehajtandó vezetőcsere keretében, a rosszlány (EMMI) hírébe került minisztérium egyik alpillére, bizonyos Soltész, átszervezés címén utilaput akar kötni Molnár László igazgató lábaira, mert neki mint szociális, család- és ifjúságügyért  felelős aparcsiknak erre lehetősége van. Az állítólag menesztendő vezető  23 éven keresztül a szakma támogatása és elismerése mellett töltötte be a posztot (TEGYESZ =Fővárosi Módszertani Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat). Mint köztudott a lelkész úr vezette minisztérium nemcsak nemesítetlen rózsáiról, hanem brilliáns kitüntetési gyakorlatáról is hírhedt, most újabb gyomnövény sejlik fel a gondos főkertész (nem legfőbb, annak csak a barátja) háztáji gazdaságában. Az új TEGYESZ vezetőjelölt neve a Cseppkő utcai gyermekotthonban két évvel ezelőtt történtek miatt lett sajtóismert, amikor a primátusa alatti -otthonnak csak viccből nevezhető- intézményben két tisztázatlan haláleset és  pedofilia-gyanús ügy robbant ki. A védtelen, krisztusi és ferenci szeretettől megfosztott  kicsinyek életkörülményeire  az ombudsman is felfigyelt, és több vizsgálatot indított. Az adatgyűjtés indoka:"a gyermekekkel szembeni durva verbális agresszió, valamint a fizikai bántalmazás gyanúja"volt. 2011 áprilisában Szabó Máté hivatalosan is megállapította, hogy az otthonban sérülnek a gyermekek jogai. Novemberben egy bejelentés ismét megpiszkálta a legkiszolgáltatottabbak védelmére is felesküdött ombudsman lelkiismeretét, újabb vizsgálat: "a vezető bevett nevelési módszere a verbális agresszió" témakörben.

Na, itt tartunk, és ezenkívül: csaknem félmillió gyermek éhezik , és az ENSZ Gyermekalapjának véleménye szerint: valamilyen szempontból minden második gyermek nélkülöz idehaza, leginkább a kicsik szociális szükségletei vannak veszélyben. A kétharmad jóvoltából az árvácskák megint megszokottá válnak a vidéki tájakon.

C.S. Lewis szerint " a sátán legnagyobb modernkori cselvetése, hogy elhiteti, nem is létezik", de ezt egy lelkész nálam biztosan jobban tudja.

A Budapest Pride 2013-ban is túlmutat a szexuális kisebbségek identitáspolitikai mozgalmán (ex prof. Jeszenszky Lexikon), és ahogy a  a világon számos helyen, itthon is a tolerancia, az esélyegyenlőség, az emberi méltóság, na meg a jókedv, buli, vidámság napja is. A civilizált világ és világvárosok vezetői ezt felismerve, sokszor maguk is üdvözletükkel, vagy személyes megjelenésükkel tisztelik meg a résztvevőket. Mutyiországban ez sem így szokás; szegény Kávé (Kedves Vezető), már annyira belejött az Antiigazmondó Juhász szerepébe, hogyha fölösleges, akkor is csak lódít hódít. Budapest szép szőke hercege pedig nemi identitását hangoztatva, hátha valaki látásra eltévesztené: "én a másik oldalon állok", mondattal rukkolt ki. A lényeget megértendő, vittek ugyan neki szivárványos zászlót a vármegyeházára, de ugye ő nem páva (sőt -táncos is csak a karban), így esélye sincs a kilobogózásnak. Egy szó mint száz, jól sikerült a buli, a menet felett még az ég is elfelejtett sírni, és a nap is vigyorgóra váltott. Erről nem is írtam volna posztot, mert kevés az időm, de...

Sajnos az sem ritka, hogy ami másnak öröm, az egyebeknek üröm. Sőt vannak úgynevezett ürömspecialisták, akik szeretik mások vidámságát tönkretenni. Eddig ez tiszta  sor. De az Indexszel egyetértve " tarthatatlan, hogy verőlegények tüntetőket bántalmazhatnak". Tenni kell valamit -ez az általunk választott/fizetett  politikusok dolga-, bízzunk benne, hogy tesznek is, mert a remény hal meg utoljára. A három szerencsétlen bántalmazott -jobbulás nekik, testi és lelki sebeikre-  esete azonban túlmutat a szokásos takarítanivalón. Van itt egy mozzanat, ami felett átsiklik a sajtó, csupán a  kétes szenzációt tálalva. Az egyik sértett ugyanis tanárember, méghozzá iskolaigazgató. Feltételezhető, hogy a látlelet bántalmazást tanúsító leírásán túl, értelmesen és szavahihetően el tud mondani egy eseménysort, akár többször egymásután hiba nélkül. Az meg végképp nem valószínű, hogy egyszer részletesen elmondja a kórházba menetel előtti  harmincfős támadást (hármuk ellen), a rendőrök csak őket érintő igazoltatását (miközben a bátrak lassan elszeleltek)  és a hiábavaló kérést, hogy a sértetteken kívül, tán a még ott lévő támadók személyazonosságát is tisztázni kellene.

Nem tudom más családokban hogy zajlottak az április elsejék, de nálunk külön szertartása volt ennek a napnak. Mi gyerekek nagyon figyeltünk és készültünk, hogy édesapánk ne tudjon  átverni minket. Ő azonban évről évre a jeles dátum valamely pillanatában komoly arccal, életkorunknak megfelelő szellemi szinten mégis elsütött egy kapitális hazugságot, melyet mi rendre benyaltunk, hogy aztán a nap hátralévő részében, az átverésre felettébb büszke apánkkal együtt derüljünk a jól sikerült lódításon.

Ezek az emlékek jutottak eszembe, amikor népünk atyja, Kávé (Kedves Vezető), időt és energiát nem kímélve elrepült Strasbourgba, hogy a EP állampolgári jogokkal, valamint bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó szakbizottsága (LIBE) által már elfogadott Tavares nevével fémjelzett jelentés  EP-i vitájában résztvegyen. A  kapitális, elsősorban személyes, másodsorban kormányzati jogos fiaskó után a kézből evő hétharmad sgítségével, a szégyenbélyeget mindnyájunk homlokára igyekezett ráégetni, és az Országgyűléssel -miniszterelnöki felügyelet mellett- elítéltette Brüsszelt. A hülyének nézett magyar népnek a témaként fel sem merült rezsivédelemről, gyámságelhárításról  szónokolt, április elsején július negyedikén. A narancsuralom kommunikációs Paganini-jei az Európai Parlement határozatában nem a tartalomra, hanem a jelentéstevő karakter-gyilkolászására koncentráltak, Tavaresből megpróbálva товарищ-t csinálni, hátha a félázsiai veszekedős népnek elég a két szó hangzásának hasonlósága, hogy a negatív érzelmek elöntsék az össznemzeti szürkeállományt, és a vörös köd megakadályozza a lényeg megértését, miszerint: a magyarországi változások rendszerszintűek, és azok trendje összeegyeztethetetlen az uniós szerződés kettes cikkében (emberi jogok, demokrácia és jogállam) foglalt értékekkel. A második cikkely  megszegésének a veszélye a hetes cikk (szavazatmegvonás) alkalmazásához vezethet.

Alig több mint egy hete nyomta el a Nemzeti Színház Mephisto előadásán Hendrik Höfgen az utolsó cigarettát, amikor mi -a veszekedős, félázsiai nép-, hasonló mohósággal és engedelmességgel várjuk, hogy július elsején hozzájutunk-e mindennapi legális kábítószerünkhöz, a szintén nemzeti nevet viselő Egyendohánydákban.

Ha lesz cigi, tán még hálásak is leszünk a sorsunkat e vonatkozásban is megszokott precizitással  irányító Lázár Jánosnak, hogy minden rendben megy. Igaz ugyan, hogy a trafikmutyi keretében a boltokat nem a gyedről visszatérők, a szegény családok,  a családi vállalkozások, a régi árusok, és végképp nem a mozgáskorlátozott emberek kapták meg, de meg kell értenünk; annyi nadrágos, szoknyás Höfgen szaladgál az országban, és mind olyan iszonyúan pénzéhesek, hogy adni kellet nekik valami dohányt, és a füstölnivaló  mellé szerencsejáték-,üdítő-,szeszesital-,hírlap-, jégkrém árusítást, nehogy csökkenjen  szívükben a lágoló tűz, így egy évvel a választások előtt, mint egy hamvadó cigarettavég. Az meg már egyenesen atyai gondoskodásnak tűnik, hogy a fogyasztói árképzés nyűgét-baját is vállára vette a valahakétharmados kormány, és a termék árrést a beígért 3-4%-ról, 10 %-ra emelte.

Szerencse, hogy az Emberi Erőforrások gigaminisztériumának első embere nem keresztény, hanem keresztyén, így neki nem főnöke Ferenc, a szegények pápája, de eggyel följebb  -úgy gondolom-  közös a góré. A közmunkaprogram indításakor előrevetített borzalmak a konténerszállástól az emberkölcsönzésig mind megvalósultak, elvéve a munkanélküliséggel sújtott, kirekesztéssel alázott emberek maradék méltóságát. Ferge Zsuzsa jajkiáltásait elnyomta a kétharmad cipőinek ütemes kopogása. Annyit azért sikerült elérni, hogy a gömbösi Nemzeti Munkaterv kottacímet Magyarország Munkaterv-re változtassák, de a bennék lényege, hogy "megszűnik a rend és szabadság egyensúlya" megmaradt.

A Püspöki Szinódus családjoggal kapcsolatos ajánlásait II János Pál  a "Familiaris Consorcio"címen közzétett buzdításában ismertette, melyben többek között ez áll; minden családnak joga van ahhoz, hogy családként létezzen és fejlődjék: azaz minden embernek (még a szegényeknek is) joga van a családalapításhoz, valamint a családfenntartáshoz szükséges javakhoz.  XVI. Benedek pápa  a béke 42. világnapjára azt üzente, hogy „a szegénység elleni küzdelem a béke építését jelenti” De mi ugye Kávéval az élünkön, (félünk? Ön?) köztudottan állandó harcban állunk!  Ferenc pápa az éhezés problémáját feszegetve egyenesen botrányról beszélt; "hangsúlyozta, a jelenlegi globális gazdasági válság nem lehet kifogás arra, hogy ne adjunk többet a szegényeknek, túl kell lépni a másik sorsa iránti közömbösségen, elég volt abból, hogy elfordítjuk a tekintetünket. A szenátor asszony például nem fordította el, sőt a hatalom nevében  pirulás nélkül kijelentette, hogy a közmunkaprogram növeli a benne résztvevők önértékelését (sic!).

Horn Gyula temetése európai esemény lesz. Nem nehéz megjósolni, hogy az Unió vezetőitől a nagy országok irányítóiig sokan róják majd le kegyeletüket sírjánál.  Ő maga igazi hungarikummá válik, aki miatt barátsággal tekintenek ránk azok is, akik kormányunk demokráciadeficites regnálása óta tartozkodással méricskélnek minket mondván; ez az a nemzet, amelyik biankó kétharmadot adott Kávé demagogiájának (Kedves Vezető), és azóta is zümmögve tűri, hogy a peresztrojka által táplált szabadságvágyát betonszarkofágba zárják. Most ismét mi leszünk a nemzet, aki Horn kezével átvágta a vasfüggönyt  -és ezáltal egyesítette Németországot-, mi leszünk akik az Ő aláírásával kipöcköltük a szovjet csapatokat, akik mögötte állva csatlakozni kívántunk a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.

Az angyalföldi srác nélkülöző gyermekkorát, családi tragédiáit, tanulmányait (diplomáit), az 56-os forradalomban betöltött szerepét sokan elemezték, és halála után újult erővel sok történész fogja boncolgatni. Ha biztos vagy csak bizonytalan fogást találtak volna rajta, arról 0-tól 90 éves korig minden magyar állampolgár tudna. Nem árt ha arra  is emlékezünk, hogy bár Sólyom köztársasági elnökként megtagadta tőle a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, egy német kisvárosban Wertheim am Main-ban a hálás német emberek már életében utcát neveztek el róla (üdítő olvasmány ezekben a TarlóstormaySS időkben). Különben életrajzaiban nyomonkövethető nemzetközi kitüntetéseinek hosszú listája.

Miniszterelnöksége idején némi érthető hezitálás után, saját népszerűségét, és mint kiderült, pártja következő választási esélyeit sem tette patikamérlegre, amikor "ránkszabadította" Bokros Lajost, hogy elrángassa hazáját  a fenyegető csőd széléről. Porhintésnek  -adóemelés közben-  nem beszélt rezsicsökkentésről, kedvezményes családi lélegzetvételről.

A rendszerváltás kezdetekor Kávé testesítette meg a lázadó, szárnyaló ifjúságot, Ő pedig a szocializmusból nehézkesen átgyalogló, döntési pozicióban lévő tanulódemokratát. Annyira szoronghatott, hogy nehogy eltévessze a nehezen létrehozott/kitanult demokrácia szabadságdallamát, hogy mindig szigorúan kottából játszott.
Még a választáson elért kétharmadot is inkább lecserélte koalícióra, hogy pártja MSZMP-s folytonossága ne  okozzon  hátrányt. Éleslátásáról, jó kritikai érzékéről ezzel kapcsolatban is saját szavai tanuskodnak.

Demokrataként, és sohanemvolt párttagként, gondalatvirágot helyezek a sírodra. Kisnagyember! Most már Te is biztosan tudod, hogy jól tanultad meg a leckét, és a búcsúztatónál joggal csatolják le nevedről  az első jelzőt, a végső számadásra nagy ember lettél.

A fülkeforradalom után, a választások megnyerésekor, a kétharmad gyorsnaszádra szállt, és az elmúlt nyóc évért Xerxész-ként korbácsolták maguk körül a tengert, de az égre ritkán tekintettek fel. Nem az ő műfajuk, gondolhattuk. Gyurcsányra még akkor is össztüzet zúdítottak, ha véletlenül egy papírrepülőt  siklatott a gyerekkel az ablakból, mondván: a zemberek pénzén urizál, és szemüvegétől-gyatyájáig beárazták, a papírrepülőnél is az  Air Force One árát vették figyelembe. Így nem csoda, hogy szégyenszemre Kávé 2010-ben ugyanazon a Csányitól bérelt magángépen ücsörgött, mint hőn szeretett elődje. De még ezt is kényszeresen próbálta magyarázni szszsz. (Szijjártó, a személyes szóvívő), mert tudták, hogy a jónép válság idején nem szereti a pocsékolást. Feri azonban blogján megvédte az utólagos társbérlőt.

2011-ben közérdeklődésre tarthatott számot, az a kiszivárgott hír, hogy a kormány, mit kormány, kormányfő, saját használatú repülőgép bérlésén/beszerzésén gondolkodik. Az ártatlan arcú Nagy Anna a suttogó propagandát többszörösen cáfolta, miszerint biztos nem lesz kormánygép, éppen csak azt nem tette hozzá, hogy IV. Henriknek sem derogált elgyalogolni Canossa váráig, sőt Hagyó is megjárta az El Camino zarándokutat, a kormánytagok és a miniszterelnök továbbra is menetrendszerű járatokkal repked majd, nincsenek fölösleges 10 milliárdjaink...

2012-ben aztán Mesterházy maga is igazolta az állítást, amikor minden előzetes értesítés nélkül másfél órát várt Brüsszelből hazafelé a menetrendszerinti járat Kávéra, próbára téve az időre utazó nagyérdemű koronáriáit. Nyilván senki nem merte kockáztatni az 1999-es lapszust, amikor az első ember éppen csak az asszonnyal és egy árva testőrrel préselődött fel a kanadai gépre, hátrahagyva a sleppet. Hullottak is a fejek utána.

Most meg mit hallunk? Éppeg, hogy kikerültünk a túlzottdeficit eljárás alól és a kormány nem bíbelődik többé holmi gépecskével, elég az öreg Antonov 26-ból, flottát ide, de izibe. Hendéék szerint: "a Malév megszűnésével olyan, az ország szempontjából stratégiai fontosságú képesség tűnt el, melyet szükséges pótolni. A HM által javasolt Állami Légiszállító Flotta létrehozása nem a Malév szerepét kívánja betölteni, hanem egy a katonai, állami és civil igényeknek megfelelő, a nemzetbiztonsági szempontokat is figyelembe vevő légi szállítási megoldási javaslat állami légi járművel, katonai üzemeltetésben." Remélem értik, mert alapvetően magyarul van. A nol.hu teret adott a demokratikus ellenzék tiltakozásának is, így várható, hogy terveiktől napokon belül elállnak. Persze, ha nem akarunk délibábot kergetni, inkább énekeljük végre együtt az örökre szívünkbe zárt kommunistával: "Szállj el kismadár"

Amikor a trafikmutyi miatti felháborodás tetőfokára hágott, már a Duna sem bírt a medrében maradni és kiöntött. Az ezüsthajóról gyorsnaszádra tömörült kalózok rögtön felismerték az eseményekben rejlő kommunikációs lehetőségeket, és a számban és fizetésben szépen szaporodó üdvhadsereg embert próbáló feladatok elé állította a korban és térfogatban szépen gyarapodó Kedves Vezetőt (Kávé). Eközben az embereknek még fülébe csengtek a tudjisten milyen kormányzati rangban lévő főkommunikátor  -nem a szenátor, a szakállas-  szavai, miszerint; megmentik a hoppon maradt trafikosokat. A szinte teljesíthetetlen feltételekre, a botrányos helyszínekre alig jutott figyelem, a Kávé által veszekedős, félázsiai népnek titulált emberek elindultak gátakat építeni, és közben napi 24 órában hallgatták, hogy Kávé egyszemélyben vészhelyzetet rendel el. Kit érdekelt, hogy közben az ügyészség elutasította a hozzá minden megyéből érkező kérelmeket, melyeknek tárgya az volt, hogy Polték vizsgálják meg a trafikos pályázati eljárás törvényességét. Ugyanakkor nyomozás indult  személyes adatokkal való visszaéles miatt (a célpont a leleplező?). De nem lehetett erre figyelni, mert  az áradás félelmetesre duzzadt, még a vezér is fáradt lett olykor, de nem lankadt! Sem ő, sem a  piárosok.  A trafikboltok portfoliója is szépen duzzadt, a profiton kívül növelték a választékot is, olyan semmiségekkel, mint lottó, sorsjegy, szeszesital, energiaital, kávé, ásványvíz, üdítő, újság, és az ifjúság végleges távoltartása érdekében a fagyi is felkerült a listára. A parlamenti szavazásnál  a honanyák és honatyák csónakázó része boldogan kimondta az ament, aki mégsem (4), annak a fele csak az esőben kapott napszúrás miatt szavazott  rosszul.