Kényszerbagoly

Az Európai Unió alapértékei: emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság és az emberi jogok tisztelete. A Lisszaboni Szerződés 2009-es aláírása óta ezeket a jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartája foglalja össze dokumentumában. Az uniós intézményeknek kötelességük ezeket  tiszteletben tartani, ugyanúgy ahogy a  tagállami kormányoknak is ez a dolga. A jogállamiság fogalma nem képlékeny csabai kolbász, melyet a nagyérdemű zajos tetszése mellett tölthetünk meg változó összetételű tartalommal, hanem  bennéke minden esetben a tagállamai által önkéntes alapon és demokratikusan elfogadott szerződéseken alapul, melyek  kötelező érvényűek. Ezért megy mindig viccszámba Viviane Reding ekézése, akinek mint  Európai Bizottság alapjogi, bel- és igazságügyi biztosának kötelessége és nem szórakozása a tagállamok  ezen tevékenységeinek ellenőrzése.

Hazánk  nevében 2003 április 16-án Medgyesy Péter és Kovács László írta alá a szerződést, többek között az eseményre külön utazó Kávé és neje jelenlétében. "Régi adósságát törleszti a sors, törleszti Európa, és törlesztjük magunkkal szemben mi, magyarok"-jelentette ki a miniszterelnök. A jelenlegi  kormányfő  sem most kezdte a pávatáncot, a csatlakozás előtt őrnaszádunk nem állt harcban az uniós anyahajókkal, sőt ilyeneket mondott; "szerintem nem létezik az az ellentét, amely számos értelmiségi körben nyílt vitában, a nyilvánosság előtt folyó beszélgetésekben megjelenik (ilyen is volt valamikor-szerk.), miszerint valami feloldhatatlan ellentmondás állna fenn az uniós csatlakozás és Magyarország nemzeti értékeinek, hagyományainak átörökítése között", vagy: "a Magyarországra beruházott nemzetközi cégcsoportok azok, amelyek mellettünk, eltökélt Európai Unió-hívők mellett, a legerőteljesebben támogatják mindenhol a világon, Brüsszelben is, Magyarország európai uniós tagságát." Amikor a csatlakozási siker a belpolitikai ellenfél erősödését támogatta, akkor a sebeit nyalogató exkormányfő kommunikációjában rögtön megjelent a moszkovita hasonlat; "ha valaki azt gondolja, hogy leveleket írogathat Brüsszelből nekünk, és elmondhatja, hogy szerinte egyes magyar törvényeket hogyan kell módosítani, akkor téved, mert ezt a magyar nép többet már nem nyeli le. Ezt lenyeltük több mint 40 évig Moszkvától, de Brüsszeltől nem fogjuk elfogadni." A jogot tanult Kávé hiányzott a jogharmonizáció oktatókurzusáról. De már 2002-ben is volt élet számára az unión kívül is, amikor az akkori csurkisták felé kacsingatott-akarom mondani dürrögött.

A Papp László Sportarénában tartott budapesti "István, a király" előadás bebizonyította, hogy  Vidnyánszky túl korán remélte 10 perc előadásrápillantás után lajbizsebbe dugni az Alföldi rendezte rockoperát. Bár a kirobbanó tehetségű Stohl Andrásból a fővárosi előadás után sem lett  Pavarotti, a szereplők hangminősége jelentősen javult, és a Szörényi által is inspirált rendezői koncepcióra továbbra is mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nemzetellenes, sőt meg merem kockáztatni, hogy éppen a rendező lángoló hazaszeretete az a hajtóerő, ami a kultikussá vált, szövegében és zenéjében sem kiemelkedő művet igazán mindnyájunkhoz szólóvá tette. Az már csak trágyalé a tortán, hogy kiderült, az RTL stábja az első főpróbán vette fel a TV-ben leadott előadást, amikor a művészek még a nagyszínpad és az ének  összehangolásával is küszködtek, mert előtte a dalokat más helyszínen próbálták. A premierig hozzáértő korrepetitorok segítségével  legalább annyit fejlődtek, mint az X-Faktor hallhatatlanjai adásról adásra. Ezt a témát most  csak azért bátorkodtam újra szóba hozni, mert világosan megmutatkozik ismét a sötétség -mondhatnám Feketeség-, és az is kitetszik, hogy Mutyiországban a művészi teljesítmény értékelése (is) a központi érőtérhez, vagyis a Kávéhoz viszonyulás alapján döntetik el, legalábbis bizonyos koncentrikus, lefelé mélyülő körökben.

Ezért vannak kétségeim Eszenyi Enikő szinidirektori újrázása ügyében. Kihívója ugyanis nem más, mint az a magasztos férfiú, akit a szekrényből kilépő felszarvazott férj szerepköréből a szolnoki színház igazgatói székébe röpített a háttérücsörgés. Aki 70 éves korában elég erőt érzett magában, hogy a "csengetett mylord"  vígszínházi múltra hivatkozva esetleg lerombolja a főváros egyik legkarizmatikusabb színházi műhelyét. Akinek nem mondják a kiskávék -a kávéi akaratnak megfelelően-, hogy  "ebben a korban Uram/Hölgyem?", mint a bíróknak  a kórház- és iskolaigazgatóknak.

Kétségtelen, hogy nehéz helyzetben van a hazai színházi szakma, nem könnyű közönséget toborozni, amikor a bohózat és a tragikomédia a köztereken játszódik; gondoljunk csak a Kávé által írt és a főpolgármester által rendezett: "Margitsziget, te csodás" című bővérű bővizű komédiára, vagy a szintén Kávé által írt (ő ma a legtöbbet foglalkoztatott színpadi szerző) és Lázár által rendezett drámasorozatra: "A Trafikmutyira" melynek utolsó részében szegény mutyisokat  -a brilliánsan mozgatott tömeg morgása ellenére- 20 évre bebetonozzák.

Ezek mellett a szabadtéri előadások mellett elsikkadt volna a Nemzeti Színház évadnyitója, ha a kisködmönben nagyra nőtt új igazgató a nyitóáriájában nem intonált volna annyi hamis hangot. A fals  dallamok előadásának fülsértő magabiztosságát  nem ellensúlyozta az egyenfehérbe öltöztetett zümmögőkórus mesterséges boldogságkisugárzása sem, és a karban helyet foglaló művészek színjáték alatti elsápadását/elvörösödését csak kiemelte a fehér jelmez. A nézőtéren, az első sorban ültek a ripacsok, ők bezzeg gond nélkül alkalmazkodtak a hely szelleméhez. A lelkész  lelkesedett, és beszédében az állam részéről biztosította a lajbist a nemzet színházának megfelelő anyagi támogatásról (sic!). A mellette ülő fekete, az MMA elnöke, szóra sem érdemes.  Tapsolt az Emberhalász is (a nevet nem Jézus, hanem az EMMI ihlette), aki még debreceni alpolgármesterként  támogatta a Kárpátaljáról származó rendező igazgatói székbe döccenését a bárkás Csányi János soronkívüli felállításával.

Meg nem erősített hírek szerint az ünnepnapra való tekintet nélkül a fővárosban válságstáb dolgozik a Bartók Béla út átnevezésének lehetőségén. Még nincs végleges döntés, de a kiszivárogtatók szerint  Szendy Árpád út lesz  Buda egyik főutcájának új neve. Bartók ugyanis nagy galibát okozozott a Videoton focicsapatának városában -kvázi fideszfővárosban- , amikor augusztus 20-án kiderült, hogy zeneműveinek meggondolatlanul adogatott címeket, és ezáltal majdnem felhőssé tette Kávé -a nemzet gondjaitól amúgy is barázdált- homlokát.

Egy helyi  vonószenekart ért a tisztesség, hogy a kihelyezett kormányülés kötelező bevezető kultúrprogramjaként magyar zeneszerző művét szólaltassa meg. A tehetséges muzsikusok nagy magabiztossággal jelezték a szervezőknek, hogy Bartók Béla: Román népi táncok című alkotását adják elő. Mindez Hunnia történelmének azon időszakában történt, amikor a Kedves Vezető tusványosi -paradicsommal jutalmazott- beszédének következtében, finoman szólva is, kissé problémássá váltak a magyar-román kapcsolatok, amikor Tőkés László áldásos tevékenysége miatt komolyan felmerült román állami kitüntetésének visszavonása, és amikor idehaza Áder  kilenc apró évre kinevezte Karas Mónika Zsuzsannát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökévé. Azt biztosan tudjuk, hogy sem Cser-Palkovics András polgármesternek, sem a fehérvári önkormányzatnak, sem Pelikán elvtársnak, sem  a műsorvezetőnek semmi köze sincs ahhoz, hogy a zenemű  Bartók Béla: Népi táncok címen lett felkonferálva.

Ha valaki hibás, az csakis Hermész a furfang istene lehet, de szerintem inkább Mómosz a butaság istensége munkálkodott Fehérváron. Vagy mégis a halhatatlanok sorába emelkedett zeneszerző az oka mindennek," aki az általa gyűjtött több mint 8000 dallamból álló népzenei anyagába 2000 magyar, ugyanannyi román és szlovák zenét is gyűjtött a török és észak-afrikai kották mellé"? Valami ilyesmire kérdez rá az Indexben megszólaló zenész is, aki a Hermann László Kamarazenekar egyik "örömzenélésben" részt nem vett tagja .Lehet, hogy mégsem sikeres a mélyaltatás? A trafikmutyinál Hadházy Ákos, most meg ez a muzsikus? Neki ajánlom a világhírű karmester, Solti György vezényletével Bartók: Rumanian Folkdance című szerzeményét. Érthető okok miatt magyarra nem fordítom a címet.

Gyakran hangoztatott mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ha ez igaz lenne, bizonyára különleges szimpátia alakulhatott volna ki Lázár János és Csányi Sándor között. Az előbbi, bár saját szájából elhangzott közlés szerint szintén dagoberti vonzalmat érez a pénz iránt, amit az "akinek nincs semmije, az annyit is ér" mondata ékesen bizonyít, mégis a bankárnál kevésbé ügyesen kezelte a zsozsót, -legalábbis az általa irányított városét-, hisz amikor magasabb csúcsok felé elszáguldott lézerblokkolótlanított  és csóringeresített Audijával, a csecsemőktől az aggastyánokig 400000 HUF/fő adósságot hagyott földijeire. Persze ismerünk olyan mondást is, hogy könnyű annak, akinek Isten a barátja. Így senkit nem ért váratlanul, hogy a 15,6  milliárd HUF adósságkonszolidációt (1 milliárd= 1000 millió) nem Tétényi Éva, hanem Lázár János szülővárosa kapta. Mi meg igazán nem sajnáljuk a közpénzt egy ilyen tehetséges exvárosvezető településétől.

A magán, illetve a családi fillérek fialtatásának irányultságából bohón megint azt gondolhattuk, hogy nemcsak a korát tiszteli az ifjú az OTP vezérnek, hanem az eszét és erkölcseit is. Az fel sem merült tízmilliónyiunk fejében, hogyha nem így lenne, akkor a munka területén fidesznyi tapasztalatot felhalmozó Lázár a nagybátyjával közös mezőgazdasági cégét -mint komoly beszállító- összekapcsolta volna a Csányi-féle  Bonafarm-csoport egyre tekintélyesebb piaci részesedést jegyző cégbirodalmával. A zavar azonban a sokarcú sokoldalú Lázárnál bonyolultabb, Már Miniszterelnökséget vezető államtitkárként, kiállt a csődbe jutott Gyulai Húskombinát állami megsegítéséért. Ez persze a felszámolás után monopolhelyzetbe kerülő Bonafarmnak nem volt érdeke.  És mit ad Isten, a Feltámasztott ne tudna lobbizni?   Az állam mélyen a zsebünkbe zsebébe nyúlt és a fideszes  önkormányzat 114 millióját megfejelte 1,8 milliárddal, mert Kávé mindent megtesz a munkahelyek megmentése érdekében. A dolgozókat különben majd úgy veszik vissza a kombinátból Kft.-vé változott munkahelyükre, amilyen ütemben nyereséget termel a cég, De sebaj, Gyulán úgyis kolbászból van a kerítés. Hogy ebben mi az érdeke Lázárnak? A kérdés is aljas, természetesen semmi. Vannak, akik a trafikmutyiból és a szerencsejáték csűrcsavarból kiindulva nanát kiáltanak, és azt mondják, előbb-utóbb úgyis kiderül, de ezt a véleményüket  csak a Balaton mélyén hangoztatják. A beszállítói státusz nem megy jól Lázár új szakállához, suttogják hangszigetelt szobákban a jólértesültség diagnózissal kezelt hibbantak. 

Néhány éve két tehetséges fiatalember tűnt fel a politikai vitaműsorokban. Unikálissá egyéni látásmódjuk, mindig megalapozott véleményük tette őket. Aztán a látásmód megkopott, a gerinc pedig a luxusautók ülésformáját vette fel a villamoskapaszkodókon lógók merev, egyenes tartása helyett. Pályafutásuk részemről nem sok szót  érdemelt volna, ha az elmúlt hónapban, két különböző, meghatározó online újságban nem jelenik meg mindkettőjükkel egy-egy terjedelmes önfelértékelő interjú, némi újságírói alákérdezéssel.

A MaNcs-ban Török Gábor először kifejti, hogy 8 év alatt csalódott a politikusokban: "rengeteg negatív tapasztalatot szereztem", és ezért 2006 óta inkább az üzleti élet legjelesebbjeit támogatja politológusi elemzéseivel. A különben éles eszű és nyelvű újságíró simán bekajálta ezt a kettéterelést, szelíden megemlítve, hogy az üzletembereknek azért "helyenként egyértelmű politikai érdekei is vannak", és megbirkózik-e ezzel "új  munkaterületén"? Továbbá zsebben hagyta azt a kérdést is, hogy riportalanyának nem tűnt-e fel az elmúlt évtized alatt, hogy a "magyar út" inkább fordítva vezet: elmegyek politikusnak, hogy magam, családom, hűbéreseim nevében vagyonokat halmozzak fel. Az elmúlt húsz év nagy idő -elmélkedhettek volna- és bizony sokszor láttuk,hogy amikor már pajtában van Dagobert bácsi minden pénze, visszatérnek a szigorúan csak üzletemberek a porondra,  "erkölcsösen" eladva  vállalkozásaikat, hogy aztán majd- mit ad Isten- a volt cégek vak véletlenek alapján sorra nyerjék az EU által dotált állami beruházások pályázatait (aki legfölülről kezdve kapásból tízet nem tud felsorolni, ne olvasson tovább). Majd kifelejtettem, hogy arról sem esett szó, hogy az üzletemberi periódusokban illik szerezni valamilyen magas társadalmi funkciót is, hogy azért a tűzhely mellől ne kerüljünk messzire, ahogy erre az előző miniszterelnök felhívta a naivabbak figyelmét. Aztán az interjúban jön egy bájos rész, ahol a nyilatkozó politológus társairól leszedi a keresztvizet, gyakorlatilag kétségbe vonva szakmájuk  hivatott gyakorlását. Saját megbízóiról, szerényen hallgat, alig lehet kihúzni belőle Csányi, Hernádi, Varga nevét. A csúnya politika távol tartása néha-néha azért neki sem sikerül, ismeri el. Mert jó, ha mindenki tudja -ha nem látta-, hogy Ő is a szotyizók között van a VIP páholyban, sőt össze is borul Kávéval -hah- a mobil fölött. Én itt már bekaptam a két Daedalont, így gond nélkül vettem tudomásul, hogy a riporter a Corvinus Egyetemen történt  disputavezetés témájából milyen hihetetlenül könnyen hagyja kisiklani TG-t . Befejezésképpen "temetni jöttem Ceasart, nem dícsérni" stílusban jön egy kis  választási esélylatolgatás: "ha azonban a baloldal nyer, talán még borzasztóbb világ jön" felhanggal. Mutyiországról (trafik, föld, takarékszövetkezet, szerencsejáték), szó se essen, de a beszélgetésbe bekerülnek a libák, Gyurcsány vállalhatatlansága olyan természetességgel, mint ahogy felkel a nap. Az a lehetőség, ami Európában sem ismeretlen, hogy a semmiből új erő születik, fel sem merül (bár szerintem sem valószínű), s az a lehetőség sem, hogy Mutyiország kétharmada Kedves Vezetőstül elméri a tűrési határt, és az egész összetákolt választási rendszer visszafelé sül el. A Nariban,Török közéleti/politikai aktivitásából kifelejti 2010 óta tartó aszófői képviselőségét, és a legfontosabbat , hogy elnöke az MLSZ Budapesti Társadalmi Elnökségének. Akkor meg az állítólagos Kubatov-listán mi lehet a neve mellett?

Ott kezdődött a baj, amikor kiderült, hogy a pici falu nagyra törő  viktor/iánus családjában /Győző fia Viktor, testvére Győző, kistestvére Áron: jelentése=ihletett/ a nagyfiúról kiderült, hogy nem egy  Maradona. Ha az NB III centere tehetségesebb lett volna, akkor a vele egyidős Détárival  járta volna a világot, és mi punnyadhatnánk a peresztrojkától ajándékba kapott európai demokráciánkban, és nem csak a pénzüket költhetnénk finom undorral.

De sajna a miniszterelnök focistának kispályás volt, éppen ezért miniszterelnökként csak nagypályákban képes gondolkodni. Épülnek is a stadionok szerte e hazában, mert a kolbásztöltő,  michelin-csillagos fakanálzsonglőr világosan megmondta, hogy a magyar foci bográcsgulyás, amibe mindig csak beteszünk  -persze a mi zsebünkből- és aztán egyszerre csak kész, mint a Snitt doktorija. Engem speciel csak az bosszant, hogy a bécsi szeletet jobban szeretem, és ez az előbbihez képest  igen költséghatékony, elég egy kis husi, tojás, liszt és prézli. Aki a kondérosok közül a legügyesebb, az úgy gondolkodik, mint a nedvesek a 20-as évek Amerikájában;  a családról is gondoskodni kell. Ezért a győztesekből álló família nagyvonalúan 50 évre, egy forintért odaajándékozta a csupasz földet -persze csak a nemes cél megvalósítása érdekében-, hogy rajta ezt, azt összehozzanak a közmunkások. Addig sem árt némi előjog a birtokra, és védeni kell a kisvasutat is, mert Viktorka kiskorában -mint minden gyerek- masiniszta akart lenni.

Miközben a legtöbb nagyvárosban vízosztással, köztéri kutak és csapok megnyitásával és az utak locsolásával próbálják elviselhetőbbé tenni a meleget,  Kiskunhalason pedig 41,9 fokkal megdőlt az abszolút melegrekord, a fidesz-kdnp többségű ózdi képviselő-testület "pazarló vízkivételezés" miatt 128 kútból 28-at elzárt, és 61-nél nyomáscsökkentést hajtatott végre a vízművekkel. Ez utóbbi azt jelenti, hogy percenként 50 liter helyett 5 liter víz nyerhető. Az érintett területeken túlnyomórészt cigányok laknak, akiknek házaiban nincs vezetékes víz. Vitalis Iván a város Pénzügyi és Gazdasági Bizottságának elnöke a szégyenletes rendelet "megalkotásakor" évi 10 milliós kárról beszélt, a nagyvonalú polgármester ezt az összeget hétvégére már 13 millióra emelte.

A károkozás mint intézkedési ok különben is módfelett érdekes, hisz az Együtt-PM önkormányzati törvényre hivatkozó közleménye egyértelműen leszögezi: "Törvényellenes a közkutak elzárása olyan lakott belterületi városrészen, ahol az ingatlanokba nincs bevezetve a víz, mert az önkormányzatokról szóló törvény szerint az ivóvízellátás biztosítása önkormányzati alapfeladat, és ezt a feladatellátást a közkutak elzárása nyilván meghiúsítja". Az ivást, mosakodást és főzést károkozásként feltüntetni különben is bicsaklott lélekre vall. A média érdeklődésére ingerülten reagáló Fürjes Pál polgármester -akinél a centrális szűkítőt szintén hónapokkal ezelőtt felszerelhették-, azt is elmondta, hogy mindenki számára biztosították az ivóvizet. Embertelenről magyarra lefordítva ez annyit tesz -a helyi informátorok szerint-, hogy légvonalban, térkép fölött rajzoltak 150 méteres köröket, figyelmen kívül hagyva, hogy a ténylegesen megteendő út az otthon és a kút között ennek többszöröse lehet. Szakértők szerint egy család napi vízszükséglete minimum 20-30 liter ivóvíz, egy vödörbe csurig töltve 10 liter fér. A jogos felháborodás egyre dagad, pedig a luciferi slusszpoén még rejtve maradt a hazai közvélemény előtt. Ha Ózd város honlapjára kattintunk, meglepő információkhoz juthatunk:

Amikor Gyurcsány kilépett a III/II-es  kémelhárító Medgyessy  könnyedén átléphető árnyékából, sok mindent nem tudtunk még. Nem tudtuk, hogy Medgyessy 100 napos rezsicsökkentő programja a pénzügyi-gazdasági világválsággal találkozva, a csőd szélére taszítja az országot, és azt sem tudtuk, hogy a lemondását -a fidesz frakcióvezetői szereposztásának megfelelően vicsorogva követelő-, különben szelídlelkű  Pokorni, apja III/III-as ügynökmúltjának napfényre kerülése miatt -a dantoni jóslásnak megfelelően- követni fogja. Azt sem sejtettük, hogy Gyurcsány nemcsak testmagassága miatt fog Orbán fölé magasodni, hanem több millió választópolgár előtt a 2006-os TV-vitában megsemmisítő vereséget is mér a legyőzhetetlenre, aki ezt mentálisan soha nem lesz képes feldolgozni, és politikai ellenfeléből démonizált ellenséget fabrikál. Nem gondoltuk, hogy a  restaurátor-csapat ilyen ügyesen kifordítja az öszödi kisködmönt, és a déli harangszóba kódolt "Gyurcsány hazudik" szlogen segítségével kamatos kamattal revansot vesz a várakoztatásért. Nem hittünk a szemünknek, hogy a sukoróügyként elhíresült szappanbuborékot hányszor akarta hőlégballonként felreptetni a kétharmad üres szájú pitbullja. Azt meg végképp nem álmodtuk, hogy a DK-n kívüli demokratikus ellenzék, előbb tán tömegpszichózis, majd félreértelmezett szavazatoptimalizálás miatt maga próbálja fenntartani az egyedül Kávénak kedvező karantént.

A  tömegpszichózis alá magyarázatként majdnem belinkeltem Karinthy Frigyes Barabbás című novelláját,de aztán belém nyilalt, hogy a Jóisten se mossa le rólam, hogy Gyurcsányt istenítem, pedig távol áll tőlem. Emlékszem, miniszterelnöki expozéja után az volt az első benyomásom, hogy úgy beszél és gesztikulál, mint egy kiugrott pap, aki állandóan a szószékre képzeli magát. Kormánya vezetőjeként szocialistának liberális, liberálisnak szocialista volt,magának nem lopott, vagy mert már gazdag volt, vagy mert becsületes. Káderpolitikájára (egy-két kivételtől eltekintve) a katasztrofális jelző sem tűnik túlzásnak. Persze ebben nem kis részt vállalt az egyre meghasonlottabb szabad madár is. Nemcsak híres videóján táncikált, hanem a kormányzati politikája kis túlzással havonta változó prioritásai között is. Tán taktikai okokból, tisztítatlanul engedte felszínre a szennyes politikai buzgárokat, hogy ezáltal reális veszélyforrássá változzanak. Természetesen az igazi balhékat jobbról szervezték; kordontalanítással, TV-székházostrommal, Kossuth téri persistáló tüntetőkkel. Ha elnézzük az akkori lenge magyarba öltözött, kerti locsolókocsikkal felszerelt rendőrséget, és a mai "páncélvitézeket", nagyon sok mindent megérthetünk. A múlt biodíszletei, csavarkulcsszorítói, Kossuth tér-trágyázói jó eséllyel indulhattak napjaink  "fogd a pénzt, és fuss" mutyipályázatain. Gurcsány miniszterelnökségről való lemondása, az azt követő méltatlan huzavona, majd a pártelnökség meg-, majd meg nem tartása nem szolgálták image-ának építését. Ha akkor (persze a ha akkoroknak nincs kipróbálási lehetőségük) a gazdasági világválság közepén Kávé került volna hatalomra -a szakértői kormány helyett-, tán nem lifegne napjainkban kettéhasított paraszthajszálon a demokrácia.

A  Bálványosi Szabadegyetem már régen nem Bálványoson (csak a bálvány a régi), hanem Tusnádfürdőn székel. A szabadegyetem már régen nem szabadegyetem, hanem szponzorált tejjel-mézzel folyó Kánaán sok bulizenével. Cserébe mindössze egy kis kötelező Kávé-fejtágítást kell elszenvedni, de a külmagyaroknak ez sem kötelező, csak az udvartartásnak és a reménybeli csókos csúszómászóknak. Meg is látszott az önkéntesség eredménye a nemzetmentő előadásának jelentősen foghíjas hallgatóságán. Az egyik vezető internetes hírportál beszámolója szerint: a nagyszínpad előtti rész fele is csak hézagosan telt meg. De a cél kijelölése vezéri feladat, és Kávé pontosan tudja, hogy a jóltartott, hátba veregetett erdélyi honfitársaink feladata nem a széksorok, hanem a szavazóurnák megtöltése lesz.

A beszédet nem érdemes részletesen elemezni, egyszerű, szerény kis világmagyarázatnál nem volt több, dominanciáját  féltő Amerikával, kétpólusú Európával -mi és a többi- (sic!), választásokra belopakodó, ármánykodó jobboldali Redinggel, akinek nevét a vudu szabályok szerint már ki sem mondja egy tisztességes nemzeti a négyzeten. A határokon innen dicséretet kapott  az OTP (a református felcsúti Szűzanya segítsen!), a MOL (Sander nélkül), a Trigránit (nem Demjén -ő zenélt-, hanem Demján a tak-szövök iszonyúan dühös elnöke) és a Közgép (a láthatatlan kisegér Simicska, aki az állami beruházások európai pénzéből dübörög).