Kényszerbagoly

Elkezdődött a választási kampány, és ilyenkor minden negatív hír veszélyeztetheti a papagájkommunikáció hipnózisában élő  ideális szavazó éberaltatását. A demokratikus ellenzékkel, a Velencei Bizottsággal, az Európai Unióval, az IMF-fel, a multikkal, a bankokkal, a diákokkal, a tanárokkal, az orvosokkal, a leváltott iskola-, színház-, és kórházigazgatókkal, a bírókkal, a megalázott rendvédelmisekkel, a rokkant- és  hajléktalan emberekkel, a nőkkel, a melegekkel, a szinglikkel, a kisemmizett gazdálkodókkal harcban álló Kávé, kormányával, narancssárga talpsimítóival együtt reszket Mutyiország fennmaradásáért. Csak semmi elhamarkodott mozdulat, hulljon az égből a rezsi-rizsa, hadd temesse maga alá a még mindig parázsló trafikbotrányt, földzabrát, takarékszövetkezet-einstandolást, az egész unortodox gazdaságpolitikát, legalább 2014-ig. Aztán ahogy a nemzet orvosa mondta: húsz évre itt minden megoldódna. Putyin vagy Berlusconi? Csak óvatosan ezekkel a félázsiai származékokkal, néha túl közérthető a TASZ, az ENSZ, a Tavares-jelentés és nyomában az Európai Parlament határozata. Mit is mondtak a római császárok? Mi kell a népnek, hogy ne a politikára figyeljen: panem et circenses! A panem; a rezsi-rizsa, a circenses; természetesen a foci. Két svájci lap is megírta, hogy a székesfehérvári VIP-páholy, olyan mint amilyen a Kreml dísztribünje volt : "fontos támpontot kínál az elemzésekhez az „orbanológusoknak”, és mutatja, hogy éppen ki élvezi vagy ki nem élvezi a politikus kegyeit". És mégis hiába pénz, fegyver és paripa, hiba csúszott a számításokba.

Tévednek, én Sztálinról beszélek, és ugye senki nem vitatja, hogy Joszif Visszárionovics diktátor volt. Kónya Péter nagy kópé, és a szabad asszociáció mestere, így elképzelhető, hogy úgy történt, hogy először betévedt a Vakok Állami Intézetébe, és megcsodálta Kávé gipszbe öntött képmását, majd a téma iránt érdeklődve az interneten elolvasta a kormány ezen fogyatékos emberekkel kapcsolatos egykori terveit, végül délután félig-meddig nyugdíjasként beült egy eldugott kis moziba, ahol megtekintette az  Andrew G. Vajna és Joe Eszterhas nevével fémjelzett filmet, a Szabadság, szerelem címűt, így hangolódott rá a közelgő ünnepre.  Kijőve elképedve olvasta, hogy mik nem történtek Baján -a többiről a három év alatt már mindenki, aki akart, úgyis hallott- hát nem csoda ha kavarogtak a fejében a gondolatok.

A Szolidaritás Mozgalom másnapi szülinapjára meg is lett a műalkotás, még Kávé atléta termetét sem ábrázolták élethűen, hogy jobban hasonlítson arra a másikra. A ledöntés koreográfiája is pontosan követte a régmúlt időket, megadva a politikai szimbólum rendvédelmis precizitását. Dehogy akartak ők olyan ízléstelenséget, mint ami 2006-ban a Gyurcsányt ábrázoló bábuval történt. A döntés után jött a vonulás: a bálvány hajdani lerombolása után is sétára indult szobordarabokkal a tömeg. Persze az egyértelmű üzenetet a kétharmad hirtelen támadt érzékenységgel szándékosan félretematizálta. Nem esett szó önkényről, Sztálinról, de valahol ők -ellentétben a zemberek egy részével- mégis tudták, miről szólt a tüntetés, mert legott vállalkoztak rá, hogy békemenet címen bedolgoznak a folytatásba, és az 57-es szégyenletes nagy gyaloglást  is rekonstruálják. Az LMP is megszólalt, el lehet őket felejteni. Aki ismét helyesen értékelt az Gyurcsány volt, majd a legidősebb Bárándy.  A demokratikus ellenzék soraiban rögtön zavar támadt, ahogy eléjük került a fidesz kotta. És ez nem először történik! Sőt azóta is. Mai hír, hogy az MSZP  eu-s képviselői magyarázkodnak a Tavares-jelentés miatt. Nekik kell? Van értelme? Ahelyett, hogy elismételnék annak tartalmát és keletkezésének okát. 

De azért történt valami nagyon jó is. A változást akaró többség csendes reménykedése végre testet öltött, és október 23-án a demokratikus ellenzék a közös és legfontosabb célra koncentrál végre: csak együtt sikerülhet! Tessék beleadni apait, anyait. Addig meg Szigetvári Viktorral az élen, lehet egy kis kommunikációt tanulni Higgins professzortól:

Kávé egyes számú politikai bizalmasának lenni nem tuti  befektetés. Bár a Kedves Vezető az ejtett kegyenceket nem a Towerbe csukatja, hanem valamilyen hátrébbi pozicióval stafírozza ki, az élvonalba -ami ez esetben a Vele való napi kapcsolatot, és ezáltal a hatalom kéjes közelségét  jelenti-  a visszatérés szinte lehetetlen. Ezért is érdekes egy olyan férfiú politikai pályája, aki szívós kitartással egyengette saját útját az áhított Második Ember pozíciójába, majd amikor mindezt elérte -kombinációs számításaiba belezavarodva- maga mutatta be az udvarban azt a farkaskölyköt, aki rövid időn belül nyers nyomulásával kiütötte mindabból, amit ő  agysejtjeinek szorgos munkájával ért el.

A WikiLeaks által kiszivárogtatott iratokból két gondolat érdemel kiemelést, ami rávilágít a szürke eminenciás,  szemüvegvillantós tisztviselő gazdájáról alkotott véleményére;  2006-ban azt állította, hogy Kávé szerepköre ugyan megkérdőjelezhetetlen, de ez nem volt mindig így, a több emberre támaszkodó vezetés szóbajövetelét illetően pedig hezitálónak jellemezte őt, és ez a véleménye csak erősödhetett 2008-ra, mert ugyancsak a WikiLeaks szerint ekkor azt találta mondani, hogy "ingadozik, mint mindig".

Ez az összességében nem túl hízelgő vélemény nem akadályozta meg a  pedagóguscsaládból származó jogtudóst, hogy különböző -a létrafokokon egészen a miniszterelnök-helyettességig felfelé tartó- funkciókban a fidesz és személy szerint Kávé kommunikációját irányítsa, átszervezze a pártstruktúrát, majd programalkotóként kidolgozza azt a kormánystruktúrát és működést, mely mára a fékek és ellensúlyok lebontásához, a választási rendszer átalakításához, a hozzá -reményei szerint-  lojális választókerületi elnökök kinevezéséhez vezetett. Az egyre nagyobb hatalomért vállalt kockázatkészségét jól jellemzi, hogy karrierjének ugródeszkáiként a fidesz választási vereségét hozó 2002-es, illetve 2006-os évet lehet megjelölni. Előbbinél a narancsosok elnöki kabinetfőnöke, utóbbinál -mint frissen megválasztott képviselő-  a holdudvar hátralépését kihasználva, a frakció vezetője lett.  Érdekes, hogy az  éleslátásáról nem egyöntetűen híres magyar értelmiség a kiforgatott öszödi beszéd után primadonnaként szólózó Navracsicsról máig megőrizte a joviális, kompromisszumkész értelmiségi illúzióját. 

Szávai Ferenc rektori megbízatása hétköznapi fideszes karrier; kinevezésekor heti ejtőernyős volt a városban, pályázatát a nyilvánosság szempontjából ugyanolyan szerényen kezelte, mint hasonszőrű társai, vagyis kerülte a fórumokat, művét a professzorok tanácsa eltanácsolta. Meghallgatásán  a szenátuson kívüli kérdésekhez nem járult hozzá. Egyértelmű, hogy ő lett az egyetem első embere. Igaz viszont az is, hogy társadalomtudós, gazdaságtörténész létére a felsőoktatási intézmény húzóágazataként az állattudományi kart jelölte meg. Az általa október első napjaiban kibocsájtott dresszkód szép példája annak, hogy a professzor úr 2010-ben nem a levegőbe beszélt, hanem napjainkra tapintható közelségbe került az állatvilággal.

De nézzük a tényeket. Az még hagyján, hogy vizsgán férfiaknak csak a sötét öltöny, világos ing, sötét öv és zárt cipő  elfogadható, nőtársaiknak  (kitiltva még nincsenek-szerk.)  szolid felső és blúz a kötelező, nadrággal vagy szoknyával kombinálva. Vizsgán elegáns kosztümöt húzhatnak, harisnya és zárt cipő kötelező, ez alól csak a nyári meleg adhat felmentést.  A Kaposvári Egyetem rektorának  utasítása  megtiltja a hallgatóknak  "a túl rövid szoknyát, rövidnadrágot, túlságosan kivágott vagy pánt nélküli ruhákat, strandpapucsot, a túlzott parfüm és erős smink, kirívó kiegészítők használatát".  Az ukáz a XXI. században született, amikor a szépen haldokló nyugat egyik nevesincs egyetemén: Oxfordban, a hallgatói ruhaviselés extravagáns eseteire is figyelmet fordító rendelet látott napvilágot. Az oktatási ombudsman aggályosnak tartja a "túl rövid", "túlságosan kivágott", "túlzott parfüm", "erős smink" kifejezéseket, és aggálytalannak ítéli az összes ékezetet és kötőszót. Jóindulatúan a  fenyegető következményekkel megtűzdelt dresszkód visszavonását javasolja.

A  nebulóktól facebookon keresztül hamarosan megérkezett a válasz;  október 7-én mindenki strandpapucsban,  türülközővel a vállán menjen iskolába. De nemhiába lett  tudományos fokozat híján is Vidnyánszky Attila  -a Nemzeti direktorkodása mellett- a Kaposvári Egyetem művészeti rektorhelyettese, az ő szabad szellemének megfelelően a harmadéves színészhallgatók -tanárnőjükkel,Csapó Virággal az élen- azonnal reagáltak az eseményekre.  Vagy lehet, hogy az ebül kiszorított, doktori diplomával és többéves tanítói tapasztalattal rendelkező Csáki Judit  szelleme  kísértett az egyetem falai között?

A legfontosabb azonban az, hogy mi itthonmaradók, ismét megmutattuk a horthy-nádpálcás hatalomnak, hogy nem lehet értelmetlen dresszírozással átkódolni az agyunkat, hogy élünk, gondolkozunk, és ha összefogunk: iskolázottságtól, kortól, lakhelytől és az ezt akadályozó listavezetőktől függetlenül, akkor épp időre elegen is leszünk.

Két nagyformátumú alkotó adta be pályázatát a Vígszínház igazgatói posztjára. Az egyik  színészként, majd később rendezőként, végül pályája betetőzéseként színházigazgatóként is nagyot alkotott, a másik neve pedig mint nagy ho-ho-ho-horgász maradt meg homályosan emlékezetünkben.  Eszenyi 2001-ben, 40 éves korában Mádltól vehette át a Kossuth-díjat, Balázs Péter 2012-ben 70 éves előszülinapi ajándékként  az újratöltött KosSuth bizottság javaslatára kapott kitüntetést. Az indoklás csodapók csodamód vicces volt, pláne ha utánanézünk annak is, hogyan lett egyszeri vendégszínész-rendezőből szinidirektor Szolnokon. Persze valamit nagyon kellett tudnia, és abban nem is volt hiba, egyik állandó bio díszlete volt Kávé beszédeinek.

Beadta, megnyeri, sima Vidnyánszky-szindróma -gondolja az ember kofferja felett mélázva-, miközben nem tud választani a Berlin vagy London matrica között. De hívő emberként nem hanyagolhatom el a csodák lehetőségét sem, pláne ha elnézem Eszenyit, aki élete legnagyobb, többször 24 órás szerepét alakítja, hogy megtarthassa imádott színházát. Mert bizony, azokban az országokban ahol nem borít be minden kis szegletet  Kávé átható illata, ott természetes, hogy egy művész  szerződésújítások sorozatán keresztül hozzon létre alkotóműhelyt, és ne hagyja rángatni magát az egyre elszabadultabb politikai hatalomtól.

„Nagyon erős közösségépítő szervezetek voltak Magyarországon az elmúlt száz évben, ami nemcsak megbecsülésre érdemes, hanem továbbfejlesztésre és továbbgondolkodásra is... legyünk büszkék arra, hogy az európai alkotmányok történetében először kerül be a biológiai sokszínűség védelme egy alkotmányba." Ezeket a szavakat Lukács Tamás, az országgyűlés emberjogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának elnöke  mondotta Szilvásváradon. Van mit tanulnunk a zsugorodó kétharmadtól! Még hogy fejétől bűzlik a hal! Ez a szellemiség a bizonyítéka annak, hogy Lukács képviselő pusztán agybotlásból tette felelőssé honunk lányait, asszonyait azért, mert  férfitársai között több a hajléktalan, és a világért sem azt akarta sugallni, hogyha a magyar nők széles szoknyájuk alá rejtenének minden bántalmazást, megaláztatást, akkor a nemek közötti arány a  hjléktalanok között kiegyenlítettebb lenne. 

A KDNP oszlopos tagja mindig  kiáll a keresztény értékek mellett, hozzászólásaival  egyértelművé teszi a jézusi tanítást: „Amit eggyel tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek”.  Szemem előtt  megjelent a szilvásváradi, függetlenekből és jobbikosokból álló képviselőtestület, különösen a helybéli doktor úr, aki úgy aggályoskodott a meghozandó  egyhangú döntés előtt, hogy a világ minden mocskát a mikrofonba hányta; összemosta a milliárdos eu-s támogatással esetleg odaköltöző értelmi fogyatékos emberek okozta "kényelmetlenséget" az ózdi -fogyatékossággal nem rendelkező-  cigányok  városba költöztetésének problémájával, majd hippokráteszi esküjét  meggyalázva még sommásan minősítette is a falu utcáján -lelki szemei előtt- kézenfogva sétáló fogyatékos embereket; "Hát, mit mondjak, nem szép látvány."

Aki figyelt, az a Zuschlag-ügyön keresztül -sőt már azt megelőzően is- bekandikálhatott a hazai pártharcok legsötétebb bugyraiba. Először tanúi lehettünk annak, hogy a politika hogyan képes szédítő magasságokba emelni az arra mentálisan felkészületlen ifjakat, majd hogyan taszítja magányos számkivetettségbe, ha a pártok házatáján folyó boszorkánykonyhában kifröccsen a moslék. Zuschlagék hiába  fizettek vissza az elsíbolt 75 millióból közel 50 millió HUF-ot, ez az ítélet minősítésén  nem változtatott. Közben érdekes hírek kerültek fel a netre, melyek később köddé váltak. A tárgyalás egyik koronatanúja a fővádlottat barátjaként emlegető könyvelő volt, aki később kirobbanó tehetségének megfelelően Fidesz-KDNP képviselőségig vitte, de üstökös csillaga ível tovább napjainkban is, hisz a trafikmutyi nyertesei között is ott Ván a neve. Az ízléstelen, hajdani Terror Háza előtti élcelődés másik résztvevője, Marsovszky is megúszta a börtönt. Persze voltak igazi tragédiák is; a vádlott anyjának és utolsóidős terhes feleségének a súlyos ítélet megalapozottságától függetlenül szörnyű lehetett hallani a 8 év és hat hónap elzárásról szóló bírósági döntést, melyet az Ítélőtábla végül 6 évre mérsékelt.

Szegény Illés Tanár Úr!  Az önnön opportunizmusának végső büntetése lehetett, amikor helyette  -az egyetemi tanár helyett-  Kocsis Máté,  a Ferencvárosi Torna Club alelnöke, a fidesz kommunikációs igazgatója  kért bocsánatot Szél Bernadettől. Illés Zoltán született kisember, nagy ambiciókkal. Ameddig ezen törekvések a tudomány területén jelentkeztek, ment is a szekér: tudományos kutatómunka a Yale Egyetemen, főtanácsosi rang a Környezetgazdálkodási Intézetben, majd az Európai Unió budapesti nagykövetségén,  később, 1994-ben a KEK Környezetgazdálkodási Továbbképző Központjának igazgatója lett. 1995-től Fulbright–Humphrey-ösztöndíjasként másfél év az Amerikai Egyesült Államokban, ahol kutatási témája: hatékony környezetvédelmi államigazgatás kialakítása és magyarországi adaptációja volt. Politikai pályafutásának kezdete egy államtitkár-helyettesi kinevezés 1990-ben, csúcsa  a párttagságtól - 1994-től 2003-ig - a párt alelnöki funkciójának betöltése .  Ezen időszakra esett  2001-ben a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának elnöksége is. Valahol a jobbra hajtűkanyarban eshetett le az őrnaszád vezérhajójáról, pedig szegény nagyon kapaszkodott.  A narancsiszap 2010-es áradásakor egyéni mandátumot szerzett. Előtte  ő is áteshetett a felcsúti magánvizsgán Kávé tanyáján, és valamivel meggyőzhette a Kedves Vezetőt, hogy européer volta, környezetvédelem iránti harcos elkötelezettsége mind, mind kipotyogtak a közismerten kátyús, Fecsút felé vezető úton.

Nem gondolta a kétharmad, hogy ilyen macerás lesz  3 év alatt több mint 700 törvényt megalkotni. Ez még  a vezényszóra történő igenelés esetén is strapás! Egyes képviselők -meg nem erősített hírek szerint- állandó ínhüvelygyulladásra panaszkodnak, már pénzt sem tudnak számolni, és a Telki Kórház hadrendbe állításának is egyik lehetséges oka ezen reumatikus bántalmaik ellátásának megoldása. Mára már ötödször is megfaragták a gránitot, nem megy ez így tovább! Az időzavar egyre nyomasztóbb, és végén szegény Kávé is olyan döntési kényszerhelyzetbe került; hogy világbajnoki selejtezőt  megy nézni Bukarestbe, vagy férjhez adja szép, hajadon lányát.

De ezért vannak a jó barátok, hogy átvágják a gordiusi csomót, mint Mária Terézia tette 1767-ben az ellenszegülő magyar nemességgel, amikor a rendi országgyűlés mellőzésével hozta meg az "úrbéri rendeletét", hogy megvédje a jogos kilenced mellett egyre mohóbb magyar nagyuraktól a jobbágyságot. Persze, pikánsnak mondható, hogy a mértéktelen közmunkától, a nők földművesként dolgoztatásától egy Habsburg védte meg a nincsteleneket („Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk!”), de az meg egyenesen pajzán, hogy az országgyűlés elnöke ás a parlament alá, vagyis  rendeleti kormányzás bevezetéséről disputál az InfoRádió egyik műsorában: „Azt tartanám normálisnak, függetlenül attól, hogy a következő ciklusokban milyen kormányok lesznek, ha a parlament csak a legalapvetőbb garanciális szabályok megalkotására tartana igényt, és adna egy felhatalmazást négy éven keresztül a kormánynak".  "Rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül". Az őrségétől övezett elnök úgy gondolja, hogy a parlament majd  „fordítsa az energiáit a végrehajtó hatalom beszámoltatására”.

Miért is vándorolna ki Kósa Lajos Svédországba, amikor Kávé mellett a fidesz egyik legsikeresebb politikusa, a 2006-os elnökaspirációjának is nagy túlélője. Orbán helyzetének megszilárdulása után, 2007-ben, a Kedves Vezető megkérdezése nélkül jelentkezett  az alelnöki pozícióért a kongresszuson, és csupán 74 szavazattal kapott kevesebbet a főnöknél. Sokan sokkal kevesebbért is kegyvesztettek lettek, mint a civis város polgármestere, aki a vereség után azt is mondta, hogy Orbán  táltosnak alkalmasabb, mint törzsfőnöknek. Persze, lehet, hogy a debreceni primátusság, elég távolságot biztosít a tűztől, de az is lehet, hogy Kávé jutalmazza az ötletadót, hisz azóta -ha még nem is Kávé maga- de volt korona körüli  táltos sámántánc a Parlamentben, és ópusztaszeri törzsfőnökbeszéd . Ebben a szónoklatban  kissé keverte a turulból való kiáradásunkat a Jó Pásztor juhaiért érzett felelősséggel .Beszédéből úgy sejlett, hogy a juhokat Kávé  maga gyüjtögeti, de kis tévedések nem számítanak. Összességében volt olyan jó a miniszterelnöki vízió, mint Matl Péter gigantikus, remélem, zsűrizetlen, turul szobra melyet a" törzsfőnök" felavatott.. De vissza az ötletadóhoz: lássuk be, a főnöktől hátbaveregetve, vagy anélkül, Kósa biztosan uralja Debrecent, és városa épül, szépül, fejlődik is, főként az EU jóvoltából.  A polgármester, fideszalapítóként nemzeti szabadelvűnek vallja magát, és büszkén hirdeti, hogy elvei soha nem szorultak korrekcióra (csak nem céloz valakire).